Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA
Ozorai kerület (nahije) Tamási kerület (nahije) Ozora... Tótfalva... Döbrönte. . . Bozás. . . Dád. .. Hatvan... Nyilas. . . Ürhe... Nyék. .. 11 15 8 4 15 5 17 37 14 Tamási... Alsó Majsa.. . Felső Majsa. .. Mártonfalva. . . Szokoly... Uzd... Koromzó. . . Tárna Beles-csel... 11 15 17 16 53 5 5 7 FORRÁS : Wien, National Bibliothek, Türk. Hass. Mxt. 538., kivonatosan Velics A.— Kammerer E. i. m. 438—445 1. ismertette. MEGJEGYZÉS: Az összeírásból csak a Tolna megyében azonosítható helységeket írtuk ki. A „kerület" a török „nahije" fogalmát jelenti. A helységek után álló számok a családfők számát mutatják. Ld. ábrázolását a II/6. térképen. 11/41 1573. június 24—26. STEPHAN GERLACH ÜTLElRASA UNGNÁD DAVID CSÁSZÁRI KÖVET 1573. ÉVI DUNAI H AJOUTA ZÁSÁRÓL Másnap reggel hat órakor elindulván, szép ligetek között haladtunk, melyek a Duna mindkét partján szemlélhetők, s melyeket valamivel alantabb jobbról szép szőlőhegyek váltanak fel. Megállottunk Paksnál. Ezen magyar falu és erősség, szárazon öt mérföldre fekszik Ráckevétól. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Itt töltöttük az éjszakát. Június 25-én reggel elindulván Paksról mindig szép ligetek között haladva, melyek tele voltak almákkal és körtékkel, tíz órakor Tolnánál voltunk. Ez nagy mezőváros a Duna jobb partján, Pakstól öt mérföldre. Lakosai, valamint még más mezővárosok és faluk Budán alul, oly híven ragaszkodnak császárukhoz, hogy noha behódolván a töröknek, mégis adót fizetnek a császári felség tárházába, kinek hívei akarnak maradni. Vallásukra nézve nagyjából kálvinisták, részben ariánusok. Nincsenek tudós hitszónokaik, ezek közül csak kevesen értik a deák nyelvet, beérik a magyarral. Némi gonosz orzó és áruló nép lakik közöttük, az innen majdnem Bolgárországig elszórt ráczok. kik horvátul beszélnek, mert Horvátországból valók, kik Pál apostol leveleit hiszik s kiknek babonájuk és vallásuk majdnem olyan mint a görögöké. Ezek sok keresztényt árulnak el, segítenek is egynémelyeken pénzért, jól tudják a keresztény világba vezető utakat, mutatják is gyakran a töröknek az ösvényeket, melyeken barmokat és embereket ragadózhatni. Minthogy Tolnán Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátni, azért e helyütt töltöttük a napot. Egy polgárnál vacsoráltunk, s a magyarok mindenféle étkeket hoztak nekünk, kivált hatalmas dunai pontyokat, az egyik tizennégy fontot nyomott, a másik tizenhatot, s mindkettőnek együttvéve három magyar krajezár volt az ára. Vannak harminc fontosak is, igen szélesek és vastagok, de nem oly hosszak, kövérségre diszónval is felérők. A magyarok jeles borról is gondoskodtak számunkra, ök kálvinisták. Ezen helység hitszónoka Wittenbergben tanult, de most betegen feküdt podagrában. Beszéltem a káplánnal, az tanulatlan volt. A jobbágyok,
