Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

Érsek Megyéspüspök I Káptalan Főesperes-" "~ ^ ~" Alesperes -"' ~" I Plébános I Káplán Földesúr (Tiszttartó) Falusi bíró A világi egyházi igazgatás Király Tárnokmester Szabad királyi város bírója Mezővárosi bíró l Jobbágyok A vármegyei igazgatás Ha a budai káptalannak a király birtokot adományozott, akkor természetesnek vette, hogy azt is megszabja, ki legyen a káptalan vezetője. Erre a tisztségre pedig olyat állított, aki udvarában számára hasznos munkát végzett. Az egyház világi igazgatásában is hasonlóképpen töltötte be a javadalmakat a király. Gondoljunk arra, hogy első világhírű költőnk, Janus Pannonius eltartásának alapját a pécsi püspöki javadalma teremtette meg, ahogyan Itáliában való tanulásának költségeit nagybátyja, Vitéz János váradi püspök, szintén egyházi javadalmából fedezte. (Költőnknek, a pécsi püspöknek az ellátásához évekig hozzájárult Tolna megye lakossága, amire mostani lakói is szerfelett büszkék lehetnek.) Ha így látjuk a helyzetet, biztosan nem lep meg bennünket Janus Pannonius néhány szabadosabb, egyházi ember tollára semmiképp sem illő verse, hiszen ő hivatása szerint költő volt, akit püspöki jövedelme tartott el. Ámbár a középkorban a (hivatásos) papot és az (eltartott) egyházi embert megkülönböztetnünk szinte lehetetlen (egyaránt hívő emberek voltak valamennyien), mégis különbséget kell tennünk köztük, ha meg akarjuk érteni életmódjukat. Az egyházi javadalmas ugyanis sokszor nem is szenteltette magát pappá, legfeljebb, amikor püspöki kinevezést kapott.