Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

Pálóczi-Horváth András összeállította és térképen ábrázolta is az eddig feltárt lelőhelyeket (ld. 1/1—2. sz. képeket). A legfontosabb tanulságot első ránézésre is levonhatjuk: a honfoglalást megelőző népek lakóhelyei és a magyar nép településeinek többsége nem fedi egymást. Honfoglalásunkat megelőző népek sírjai (lakóhelyeik biztos jelei), ezáltal a települések nem élnek tovább a honfoglalás után. A honfoglaló magyarok máshova telepedtek, sírjaikat másutt találjuk meg. Nyilvánvaló tehát, hogy őseink a megye területén nem találtak számottevő más népességet, azt szinte kizárólag ők töltötték ki. A források furcsa fintora az, hogy az egyik honfoglaló törzsünk nevét viselő helyen, Felsőnyéken, csak a honfoglalást megelőző időből való lelet került elő, honfoglalás kori nem. írott forrásban pedig csak a XV. század közepén fordul elő a neve. A XI. században a ritkán lakott Sárvíz mentére ótörök, besenyő törzsek telepedtek le. Az itteni besenyő nevű helyek sokasága arra mutat, hogy nemcsak elszórtan, egy-egy településen laktak, hanem összefüggő területen. Ezt látszik bizonyítani a XIII. század végéig megőrzött belső önkormányzatuk. Ezután lassan beolvadtak az őket környező magyarságba. Azt, hogy a királyi vármegye, vagy az egyházi igazgatás szervezete alakult ki először Tolna megye területén, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy az egyik szervezet területileg hatott a másikra. Ellenkező esetben ugyanis a pécsi egyházmegye tolnai határa nem esett volna egybe Tolna vármegye határával. Mi mégis az egyházi szervezet leírásával kezdjük, hiszen ez nagyjából mindvégig változatlan maradt, míg a megyeszervezetben fontos változások következtek be. AZ EGYHÁZI SZERVEZET A középkori ember kapcsolata az egyházzal mindennapos volt. Az egyház nemcsak életének legdöntőbb pillanataiban : keresztelésénél, házasságkötésénél és temetésénél volt jelen, hanem mindennapjaiban is. Ha a heti egy vasárnapot vesszük, ami az egyházzal való kapcsolata jegyében telt el, még nem vettünk mindent számba. Az olyan egyházi ünnepek száma, amelyek megünneplése a középkorban mindenki számára természetes volt, megközelítette a vasárnapokét. Az egyház hatalma ugyanis mindenkire, jobbágyra, úrra egyaránt kiterjedt. Érthető tehát, ha a megye életében oly nagy szerepet játszó egyházi szervezetet is felvázoljuk. Tolna megye a pécsi egyházmegye része volt. A pécsi egyházmegye — mint a többi —, kisebb igazgatási egységekre bomlik: főesperességekre, alesperességekre és plébániákra. Az egyházmegye vezetője a megyéspüspök. A pécsi püspök az esztergomi érsek joghatósága alá tartozik. A megyéspüspök mellett működik a székeskáptalan, amely a püspöknek istentiszteleti és egyházkormányzati tevékenységében van segítségére. A nagyobb vidéki körzetek élén a főesperesek (egyúttal a káptalan tagjai is) állnak, alájuk a kisebb területeket igazgató alesperesek tartoznak. Az alesperesek a plébániákat fogják össze. Tolna megye két főesperességből áll: a tolnaiból és a regölyiből. A plébánosok egy-egy nagyobb településen élnek, de hozzájuk tartozik több kisebb falu lakossága is. Ezek lelki igazgatását maguk és az alájuk beosztott káplánok révén végzik.