Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

mester volt és néhány pap. Innen Zeblebenbe vitettem, mely város Portus Ru­beus kikötőjéhez közel fekszik s közönségesen Vörösmartnak nevezik. Krisztus segítségével itt tartózkodtam egy darabig. Ámbár ez a vidég egészen tele volt tolvajokkal, rablókkal és gyilkosokkal, mégis szinte mindnyájan bűnbánatot tar­tottak, és Jézus Krisztushoz megtértek. Én pedig itt Sztárai Mihály laskói pappal, aki nekem a prédikátori hivatalban sokat segített, a tanításra nézve értekeztem és megegyeztem. Nagy néptömeg tért meg s az evangélium egész Alsó-Magyar­országon keresztül mindkét Mysiáig elhangzott és elterjedt. Bár sok bajt, vesze­delmet és üldöztetést szenvedtünk, mégis az Űr Isten megsegített s a pokol ka­puinak minden hatalmával szemben megvédett és megtartott minket. Legutóbb két év és kilenc hónap múltán ismét Tolnára siettem és a város végén egy temp­lomban helyeztettem be. Itt a köznép megoszlik. Némelyek Krisztushoz ragasz­kodnak, némelyek meg a pápához s a pápaságot kézzel lábbal védelmezik. Sok és kemény harcunk volt itt, de az Űr a török urak és kormányzók által csodála­tos módon megoltalmazott bennünket. Mert kormányzóik mindnyájan és különö­sen jogtudósaik, akiket ők kádinak neveznek, irányunkban minden másoknál in­kább jóindulatúak. Keresztelő János ünnepe táján a tolnai polgármester, akit ők bírónak ne­veznek, egy nagy összeg pénzzel Budára ment a császár számtartójához, kérvén őt, hogy engem vagy ölesen meg vagy űzessen el a városból. De egyiket sem bírta elérni. Közben néhány kegyes, istenfélő férfiú a basa legfőbb intézője elé terjesz­tette a mi ügyünket. S mikor ő azt jól megértette, kis híja volt, hogy a polgár­mestert mindjárt nyakon nem ragadta. Ezen felül megparancsolta, hogy a Luther által feltalált evangélikus hit prédikátorai (mert így nevezi ő az evangélikus hi­tet) mindenütt mindazoknak, akik csak hallgatni akarják, az evangéliumot sza­badon félelem nélkül prédikálják és hogy a magyarok és szlávok mind (akik ezt valóban tenni akarják), az Isten igéjét semmi veszélytől sem félve hallgathatják és befogadhatják. Mert — mondja ő — ez az igazi keresztény hit és vallás. Szin­tén megengedte, hogy az evangéliumot a keresztényeknek Budán is szabadon prédikálhatják. De az istentelen raguzai emberek, a te földieid, az evangéliumnak ellenszegülnek, mert kereskedést űznek a török táborban. Űgy körülbelül hét óhnapja tartózkodtam már Tolnán, amikor egy új iskolát állítottam fel itt. Mert a régi iskolát még a pápisták bírják. És iskolánkban közel 60 tanítványom, a köz­népből pedig több mint 500 hallgatóm van. A pápisták és a nép többi része még erősen ragaszkodik a pápa hazugságaihoz. Igen nagy a hiányunk segítőtársak­ban. Ezért arra kérlek, ha van ott néhány magyar, légy szíves azokat a legsür­gősebben hozzánk küldeni. Mert ezeken a vidékeken az Űr aratnivalója igen sok, de a munkás nagyon kevés. Sok városnak, mezővárosnak és falunak, honnét a pápisták elűzettek, egyáltalán nincs papja. S a tanulók is, kik onnan Magyaror­szágra jönnek, féltik a bőrüket és kerülik a török területet. Ez az egyházak helyzete Alsó-Magyarországban. Könyörögjön egyháza­tok értünk, hogy a mindenható Isten a mi urainknak kegyetlenségét napról nap­ra, mindinkább szelídítse és gátolja, hogy mi mindnyájan mindenféle félelem és veszedelem nélkül prédikálhassuk a szent evangéliumot és hogy azok, akik még ellene állnak, megtéríttethessenek. Arra is kérlek, hogyha volna időd reá, írd meg nekem milyen az egyház helyzete Szászországban és Németország más he­lyein és ha valami új dolog jelent meg, szíveskedjél azt nekem megküldeni, mert itt nálunk nagy a hiány könyvekben. Küldök neked egy Mátyás-féle magyar ara­nyat. Kérlek fogadd el megelégedéssel és ne e kis adományra, hanem az én jó­akaratomra és szegénységemre tekints. Ha Isten is úgy akarja, szeretnélek téged

Next

/
Oldalképek
Tartalom