Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

Kik bajviadalban sebeket vallanak Ki azon Bégnek ők mind csak fejet hajtanak Neki meg beszélek rendit viadalnak Tön nagy tisztességöt mind az vitézöknek Követe ott vala akkort Murát bégnek Szönyegökön vitézök leültének Az ö módjuk szerint igen örvendenek Ha jó kedve juta vitéz Kászon bégnek Ajándékot ada bajvívó hősöknek Bársony subát, ezör oszporát ada az Redzsebnek Hatvan forint érő szablyát ada ez vitéznek lm az Kara Hajdárnak ada egy aranyos bársonyt Két ezer oszporát, egy ezüst sisakot Terek Pétörnek öt száz oszporát, öt sing jó skarlátot Kikkel egyötembe minden barátságot Ebben hir lött vala végbeli hősöknek ím az Totországban fő fő törököknek Jó vitézi vannak vitéz Werbőczinek Szerencsét kisérteni hamar készülének Nagy vigan Kászonhoz ök el feljövének Kászonnak fóhajtván tisztösséget tönnek Vig kedvét mutatá Kászon az hősöknek Mind leültének nagy vigan elének De ők megbeszélek okát jővésüknek Akarnák fejőket vetni szerencsének Az vitézök között hírt nevet vennének Maguk jelöntenék Werbőczi Imrének Ezt Kászon hógy hallá jó kedvét mutatá Színét ő népének hamar válogatta Végbeli hősökkel szépen kiszállitá Jó Döbrököz felé rabolni bocsájtá Igen száguldanak ök sokat rabiának Az szegény községben sokat fogdosának Kozári mezőre mikoron jutának Ott ők megszállának nagy vigan valának Az vitéz Werbőczi ezt nem tudja vala Az Péchy főurak szentének vala Csatához készülne és hamar indulna Jó Werbőczi Imre készüle indüla Két száz huszár öt lóval és két száz gyaloggal Szásznak városában beszálla hadával Szömbe nem lehete az Péchy urakkal Mellé nem jövének mert az ő hadukkal Dobját trombitáját hamar harsogtatta Haragjában népét haza inditatta HiszÖm hogy ezt akkor az Isten akarta Hogy ily jó szerencse ott ötet találta Akkor az úrfinak hamar hirt hozának Hogy az terekék szép haddal kin volnának Az Kozári mezőn hogy megszállottanak