Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

n/i 1526. augusztus 29—szeptember 6. SZÜLEJMÁN SZULTÁN NAPLÓJA AZ 1526. ÉVI HADJÁRATRÓL 1526. augusztus 29. szerda: Megszállás az alávaló hitetlenek tábora előtt. Ma a reggeli ima idején, az egész győzedelmes sereg lóra ülvén megindult s lassan-lassan, majd megállva, majd menetelve ikindi előtt megérkezett a mohácsi mezőre, a haszontalan gyaurok tábora elé. Ibrahim pasa a ruméliai sereggel elől foglalt állást, a szultán pedig mögötte állott az anatóliai sereggel, a kapu halki-val és a janicsárokkal. A feslett életű hitetlenek néhány ágyúgolyót lőttek el, melyeknek egyike a jobb szárnyon esett le, s a táboruk előtt álltak több harcvonalba felállítva. De a mi részünkről nyugodtan maradtak, mivel még nem érkezett el az alkalmas idő, s ember és állat fáradt volt. Mikor éppen azt határozták el, hogy majd reggel kezdődjék el a harc, a délutáni ima idején az alávaló hitetlenek egyszerre megmozdultak és erre felé jöttek. Ekkor a mieink is megindultak és tüzelni kezdtek az ágyúkkal, de nem tudtak ártani. Amazok seregüket három részre osztották. Az egyik csatavonalban, mely tetőtől talpig vassal volt fedve, s vasnyársat tartott a kezében, s az előtt puska és ágyúgolyókkal teljességgel nem törődve, a legkisebb félelem nélkül vágtatott Ibrahim pasa ruméliai beglerbég felé. Mivel pedig a ruméliai hadtest még nem volt összegyűjtve, nem bírt ellenállni s egy része a szultán felé futott meg. A másik harcvonal Jahjapasaoglu és a boszniai bég ellen intézett támadást és ketté szakította csatarendjüket. A gonoszmívű király pedig a többi nyomorult katonaságával a felséges szultánra és az anatóliai seregre rohant. A janicsárok csapata összesen háromszor-négyszer támadta meg puskatűzzel és igyekezett visszaszorítani az alávaló gyaurokat. Végre a felséges Isten és Próféta segítségével erőt vévén az iszlám népe, visszafordította a gonoszokat s mikor már nem volt erejük újabb támadásra, úgy aprította őket, mint a kutyákat. Olyan heves harc és öldöklés volt, hogy nem lehetett leírni. A gyaurok közül körülbelül 4000 lovas és mintegy 50 000 gyalog költözött a pokolra, az iszlám népe közül pedig mintegy 50—60 hitharcos lett vértanúvá. A győztes szultán csaknem éjfélig lóháton maradt összes szolgáival, azután pedig sátrába tért pihenni, míg a győztes katonák eloszlottak és leszálltak lovaikról, de reggelig kezükben tartották a kantárszárat, sem a főbbek, sem a közemberek közül senkinek sem volt szabad a málnához menni. 1526. augusztus 30. csütörtök: A szultán lóháton szemlére indult s a vezérek közül vele lovagolt Musztafa pasa. A tábor minden részén kihirdettetett, hogy az élve elfogott gyaurokat holnap vezessék a diván elé. 1526. augusztus 31. péntek: Helyben. A padisah számára arany trón állíttatván fel, Salamonhoz hasonlóan ült rajta, s a vezérek, az állam oszlopai, a ruméliai és anatóliai bégek mind részt vettek a divánban és kezet csókoltak a padisahnak. A tanácskozásban elhatároztatott a Buda felé menés. Az élve elfogott gyaurokat összegyűjtet