Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

így állnak az ügyeink felséges királyném! Én mást nem tudtam tanácsolni és most sem tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy menjen őfelsége Tolnára, nehogy szemrehányás érhesse őt ezért, ahogy felséged is tudja, már úgyis kapott szemrehányást. Továbbá véleményem szerint se menjen, hacsak talán nem oda, arra a helyre, amit Macedóniai úr révén megjelöltem. Bár higgye el nekem felséged azt az egyet, hogy minden késő, bármit is mondunk, mindenképpen végveszélybe jutottunk. Én abból amit csak megtehetek, semmit sem fogok elmulasztani. Az esik egyedül rosszul, hogy nincs senkim, aki támogatna és aki velem együtt érezne. Ha itt lenne felséged, elcsodálkozna a mieink tanácsain. Csaknem mindnyájan azt hiszik a mieink, hogy szárnyak nélkül is repülhetnek és engem részint mert óvatosan beszélek, részint pedig mert mind a király őfelségére, mind rájuk vigyázok, gyávának, kétségbeesettnek, félénknek tartanak. Tán oktalan a kétségbeesésem? Nem magamért aggódom, hanem a királyért és az országért, de főleg a királyért, akit — úgy látom — övéi részéről még nem fenyeget semmi veszély. Nem tudom elhitetni magammal, hogy szándékosan a király vesztére teszik azt, amikor a veszedelem miatt szemrehányásokkal illetik őt és úgy tartják jónak, hogy menjen előre és azt tegye amit tesz. Én, amennyiben meghallgatják tanácsaimat, nem szűnök meg, mégha a fejembe kerül is, arról beszélni, ami szerintem a király biztonságára tartozik. Ma is miként tegnap is rendkívüli összetűzéseim voltak. Felségedet mindenről tudósítani fogom és megírom az igazat. Ne riadjon meg felséged, legyen bátor és állhatatos a.szívében, az Isten a királyt jósága és fedhetetlensége miatt nem hagyja el. Választ várok a kalocsai érsek úrtól, aligha van más megoldás. Erről pedig írtam tegnap Thurzó úrnak; Thurzó úr csapatairól Sibrik beszélt a tanácsülésen. Én megüzentem Thurzó úrnak, hogy általa értesítsen felséged, mit kíván mi legyen a veszprémi püspök úr csapataival? Most már nem volna alkalmas őket innen elbocsátani. Jó lenne ez ügyben beszélni a veszprémi püspök úrral. Hogy mit kellene felségednek tennie, erről őfelsége, a király jelenlétemben beszélt az esztergomi érsek úrral. Úgy tűnik, hogy még semmiképpen sem kell felségednek a helyét változtatnia. Félünk, hogy felséged elindulása sokakat menekülésre késztetne. Mihelyst valami olyan történne, amitől Isten őrizzen, éjt nappallá téve tudatni fogja felségedet, hogy mit tegyen — mondta a király. Magamat és igen alázatos szolgálatomat kegyelmébe ajánlom esedezve és minden jót kívánok. Kelt Tolna közelében, Szentgyörgyön, augusztus 6-án 1526-ban. Felséged legalázatosabb kis szolgája és káplánja Brodarics István kancellár FORRÁS : Magyar Országos Levéltár, DL 24319. MEGJEGYZÉS : Szinte minden magyarázatot nélkülözhetővé tesz Prodarics István levele Mária királynéhoz, hiszen olyan világosan írja le a magyar táborban uralkodó hangulatot. Minél inkább közelednek a törökök felé, annál nagyobb a széthúzás. (Ld, az 1/27. sz. képet.)