Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig
Kelt Tolnavár mezővárosban, a Fekete vasárnapot követő kedden az Űr 1463-ik esztendejében. FORRÁS: Magyar Országos Levéltár, DL 105688. MEGJEGYZÉS : V. László király halála után, Hunyadi János kisebbik fiát, Mátyást választották királlyá. Mátyás első ténykedése az volt, hogy Frigyes osztrák herceg kezéből visszaszerezte a magyar koronát, amely a középkori magyar ember szemében a magyar állam egységének megtestesítője volt. (Csak ezzel a koronával megkoronázott király lehetett Magyarország igazi uralkodója.) Mihelyt a tárgyalások kedvező fordulatot vettek és megcsillant a reménye, hogy a koronát visszakapja Frigyestől, rögtön a török ellen fordult Mátyás. A Tolnavárott tartott országgyűlés a török ellen felállítandó hadseregről és annak körülményeiről határozott. A sereg a kitűzött időpontra össze is gyűlt. Mátyás seregével felszabadította Boszniát és visszafoglalta Jajca várát a töröktől. 1/50 1466. január 6. MÁTYÁS KIRÁLY TRÉFÁJA TOLNÁN Mivel Magyarország keresztély hitében olykor meg-megingott, ezért a pápák és a szentek sorába felvett királyai orvosolták ezt. A magyarok uralkodói ugyanis — ahogy mondják — elrendelték, hogy aki a szent keresztet nem tiszteli, az kegyetlen büntetéssel lakol. Hiszen a kereszt tisztelete a kereszténység nem akármilyen bizonyítéka. Itt van annak a mai napig tartó hagyománynak az eredete, miszerint Magyarországon a falvak utcáin számtalan pózna végére tűzött kereszt látható mintegy a kereszt befogadásának jeleként. Az is szokás Vízkereszt ünnepén, hogy országszerte a papok egyházi ruhákba öltözve minden házba előrenyújtott kereszttel lépnek be és így vizsgálják meg régi szokás szerint, hogy a keresztet befogadták-e. Ez alatt egyfajta szertartást végeznek és alamizsnát gyűjtenek. Tolnán (nagy mezőváros a Duna partján) voltunk; Vízkereszt ünnepén az itteni szokás szerint a papok beléptek a királyi palotába, elvégezték a szertartást és összegyűjtötték az alamizsnát. Ám mialatt megreggeliztek és ittak is — ahogy ugyanis azon a vidéken szokták — Mátyás király a sok főúr közül néhányat kezüknél fogva arra a részre húzott, ahol a papok voltak, mivel a palotában egyik részen a papok, másik részen pedig a főurak kaptak helyet. Közülük Thuz Jánost is odavezette. Ez a bölcs férfiú mind latin, mind magyar, sőt szláv nyelven igen ékesszólóan beszélt, a nehéz ügyekben tiszteletet érdemlően járt el, egykor a király apjának nagyon kedves, a királynak pedig hosszú időn keresztül igen becsült embere volt. A király ugyanis számtalan nehéz ügy elintézésében hasznát vette. Ám mostanában távol a hazájától, a feleségével és gyermekeivel Velencében, a közügyektől visszavonultan él. Ennek az okát soha sem sikerült megtudnom, ugyanis helyzetének és sorsának ez a fordulata előttem rejtélyes ok miatt történt. De térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk! Mindenki csodálkozott, mit akarhat a király azzal, hogy erőszakkal a papok közé vezette őket. A király így szólt: ,,A hasonszőrűek a hasonszőrűekkel a régi közmondás szerint könnyen összeverődnek." Mindnyájan azt válaszolták neki nevetve, hogy nem papok, hogy a papokkal hasonszőrűeknek vegyék őket, különben sem könnyen verődtek egybe, mivel az erőszak hozta őket össze. A király erre azt mondta: „Igazatok van! A világi főurak ugyan a szentségek felvételében nem hasonlóak a papokhoz, de
