Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

janak testvérük, Géza herceg számára. Gyakran tanácsoltuk neked, most is azt tanácsoljuk, vonuljatok a herceg ellen, aki az Igfán erdőben vadászik; támadjuk meg őt az éjszaka leple alatt, ejtsük foglyul őt és toljuk ki a szemét. Mikor pedig László és Lampert megérkeznek, mégha hadat is hoznának, nem tudnak nekünk ellenállni, sőt ha ezt meghallják, még az országba sem mernek lépni. Ezt végre is tudod hajtani, mivel minden tanácsadód hű hozzád. A hercegséget pedig nekem adod és így megszilárdítod a koronádat." Miután pedig a király ezt végighallgatta, megígérte, hogy gondolkodik rajta a reggeli imádságig. Jónak tűnt a tanács az ő szemében is. A monostor apátja pedig, akinek a neve Vilmos volt és nemzetisége olasz, rejtekhelyre húzódva, mintha csak imádkoznék a templomban, végighallgatta a tanácskozást, amíg tartott. Ö rögtön hírnököt küldött levéllel a herceghez, hogy óvakodjék a királytól. Mikor pedig a hírnök a herceghez megérkezett, ott voltak a gonosz tanácsosok, vagyis a herceg árulói is, tudniillik Péter, Szolnok és Bikás, akik azt mondták a hercegnek: „Herceg urunk, ne félj, mivel az apát részeges és részegségében küldte hozzátok a hírnökét, azt se tudja mit beszél." Ezt pedig azért mondták a hercegnek, mivel Salamon király kezébe akarták juttatni a herceget. A herceg pedig, bízva bennük, tovább vadászott ott, az Igfán erdőben. Azért a herceg László testvérét, aki akkorra tért viszsza Oroszországból segítség nélkül, elküldte Csehországba, hogy Ottó cseh herceg segítségét kérje nehéz helyzetükben. Akkor reggel a király, ameddig gondolkodási időt szabott magának, megérkezett a reggeli imádsághoz, Vilmos apát ismét elrejtőzött a templomban, hogy kihallgassa a tanácskozást. Az apát azért volt Géza herceghez olyan hűséges, mivel a herceg apja alapította a monostort. A reggeli zsolozsma eléneklése után tehát, amikor mindenki eltávozott, a király és Vid ottmaradtak és azt a tervet fogadták el, amelynek végrehajtását Vid javasolta a királynak. Ezt pedig az említett apát meghallotta, levetette rögtön szerzetesi ruháját, világi ruhába öltözött, kardot is kötve lóra ült és rohanvást a herceghez ment. A herceget reggel még alva találta, felkeltette és ezt mondta neki: „Menekülj hercegem, mert ha nem futsz el, rögtön itt lesznek Salamon katonái, hogy foglyul ejtsenek." FORRÁS: Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Emericus Szentpétery. Budapest, 1937. I. 379. MEGJEGYZÉS: A trónöröklésnek a korai időkben nem volt más rendje, mint az, hogy mindig a királyi család legidősebb tagja (tehát aki képes azt megszerezni), nyerte el a koronát, tgy érthető, hogy I. Béla király fiai kisemmizve érezték magukat, mivel apjuk után mégis nagybátyjuk, I. András fia, a fiatalabb Salamon került a trónra. Apjuk, I. Béla maga is karddal szerezte meg a koronát I. Andrástól, illetve a gyermekkorában megkoronázott, trónutódnak már akkor kijelölt Salamontól. Tehát nem kellett sok bíztatás a számukra, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek. Apja példáját követve, Salamon is német segítségben bízott, (hiszen felesége német volt), míg unokabátyjai lengyel, orosz és cseh segélycsapatokban reménykedtek. Ezért vonult Salamon a Nyugat-Dunántúlra, Géza pedig a Maros folyó környékére. A gonosz tanácsadók nem kis szerepet játszottak a királyi család tagjainak egymás ellen fordításában. Miért? Vid el is árulta. Amire áhítozott, az a hercegség (ducatus) volt. a család uralkodásra kész tagjának a saját területe, az ország egyharmada. Ez részint az újonnan meghódított területekből állt, részint már az ország részét képező terület volt, amit a király átengedett a hercegnek, hogy uralkodói erényeit ott gyakorolja. A király és a herceg jó vagy rossz viszonyán múlott, hogy ez a megosztás az ország egységét, vagy annak szétdarabolását szolgálta. (Ld. az 1/6—7. képeket!)