Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye
CSATÁR a szekszárdi apátságé, Kis Márton bíró eskü alatt vallotta ez a falu elpusztult és az 1559. évben újjáéledt. Három telekes jobbágy található itt, s 1560-ban a szigeti várhoz fizetnek 6 Ft-ot..." Az 1565-ben készült szigetvári urbárium a szekszárdi apátság birtokai közül a következő helységeket említi meg: „Kövesd 38 Ft, Adács 14 Ft, Batta 14 Ft, Hidas 18 Ft, Malontha 16 Ft, Csatár 6 Ft." Ezenkívül feljegyezte még: „EBES 44 Ft, a fele része a budai Szent Zsigmond káptalané, fele része a váradi káptalané..." 120 A feljegyzett falvak után írt évi adóösszegek a Szigetvárnak járó fizetést jelentik. Szekszárd környékén ebben az időben Ebes falu volt a legjelentősebb adófizető. A szigetváriak feljegyzéseiben magyar adót Ebesen 1560-ban 22 telkes jobbágy 11 portáról fizet. A porta itt a királyi adó, adóegységét jelentette. Csatáron ugyanekkor 3 telkes jobbágyot írtak össze. Szekszárdon valahol a két említett falu közötti értékhatárán lehettek a telkes jobbágyok. A korabeli viszonyokra részletesebb tájékoztatást ad az 1564. évi török összeírás, amely a gabonatizedeket és a tizedek beadására kötelezettek neveit együtt őrizte meg. Ekkor a törökök Ebesen 55 gabonatermelőt jegyeztek fel, az általuk termelt gabona tizedmennyiségével együtt, ami összevetésben megmutatja, hogy a magyar adóztatás (Szigetvárból) csak a saját igás ökrökkel rendelkező valamilyen szempontból kiragadott gazdaságait terhelte meg adófizetéssel. A törökök viszont minden gabonatermelő gazdaság fejét név szerint összeírták. így Ebesen 1564-ben a gabonatizedekből való mennyiségek a következőképpen oszlottak meg: EBES falu, a gabonatizedek és a termelők száma: Fél kile, cca 13 kg, összesen 2 fő 8 kile, cca 208 kg, összesen 3 fő Egy kile, cca 26 kg, összesen 4 fő 9 kile, cca 234 kg, összesen 2 fő 1 1/2 kile, cca 39 kg, összesen 1 fő 10 kile, cca 260 kg, összesen 1 fő 2 kile, cca 52 kg, összesen 12 fő 12 kile, cca 312 kg, összesen 1 fő 3 kile, cca 78 kg, összesen 4 fő 13 kile, cca 338 kg, összesen 1 fő 4 kile, cca 104 kg, összesen 7 fő 14 kile, cca 364 kg, összesen 2 fő 5 kile, cca 130 kg, összesen 2 fő 16 kile, cca 416 kg, összesen 2 fő 6 kile, cca 156 kg, összesen 6 fő 26 kile, cca 676 kg, összesen 1 fő 7 kile, cca 182 kg, összesen 2 fő 28 kile, cca 728 kg, összesen 2 fő 30 kile, cca 780 kg, összesen 1 fő 9. táblázat: Az ebesi gabonatermelők tizedmennyiségeinek 1563/64. évi megoszlása Az ebesi gabonatermelők 1563/64. évi termésének mennyiségi megoszlása a 9. táblázat alapján a gazdaságok különbözőségét bizonyítja. Ez a társadalmi helyzetüket is meghatározta. Az 55 gabonatermelő gazdaságból 11 mindenképpen nagygazda, 15 középparaszt és 30 kisparaszt vagy zsellér szintjén termelhetett. Az utóbbi 30 kisparaszt már az összeírt tizedmennyiségek alapján piacra alig vihetett gabonát eladni, többnyire csak önellátásra termelt. Ennek az 55 gabonatermelő családfőnek 1563/64-ben a következő családnevei voltak: Ács, Aszoni, Bárán, Bola, Borga, Boros, Boris, Boris, Csók (4), Dobos, Dibács, Dómba, Bobár, Fejér, Farkas, Gáspár, Halmas, Hári, Hegedűs, Imre, Kazincs, Kis (3), Kun, Kovács, Máté, Mészáros, Mátyás kovács, Madaras (2), Poszterkó, Rökan, Sánta, Sós (2), Sudár, Szabó, Tót (11), Varatos, Zaj (2). Az 1563/64. évi török gabonatized-összeírás 55 családneve és 1572/73. évi dzsizje defterben feljegyzett 64 adófizető család nevei közül csupán kilenc egyezik meg. Ez a két összeírás közötti évtized alatt tehát Ebesen a termelő gazdaságok több mint 4/5-ének kicserélődését jelenti. A megállapítható fluktuáció tehát igen nagy volt. Ez pedig a termelés bizonytalanságát tükrözi. Szekszárd mai területén a törökök által .1563/64 évben összeírt Szentmiklós falu gabonatizedei és gabonatermelői megoszlását szintén közöljük! A török összeírás szövegét teljes egészében és sorrendben adjuk vissza:
