Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

EBES falu, 64 hane-adófizető, Alföldi, Arnó, Ács, Adorján, Bálik, Boros (2), Bujtás (2), Borgas, Borodar, Bodoni, Botó, Csatái, Decsi, Dóka, Dobos, Futó, Farkas, Görbe, Hadari (2), Kis (5), Katona, Korsós, Kovács, Lajos, Mészáros (2), Nagy, Sánta (2), Simon, Sebős, Sós (3), Szakái, Szalmás, Szabó (5), Szél, Szálkai, Szondi, Szűcs, Szőke, Szülő, Szigeti, Szőlős, Tót (8), Valkai. ÖCSÉNY falu, 54 hane-adófizető, Ági, Ágoston (3), Balázs, Baracsi, Bodri, Bodoni, Borgas, Borcsók, Cseh, Csonka, Filep, Farkas, Fehér, Garai, Garábi, Hadari, Imre, Józsa, Kis, Kun, Keresztős (2), Másik, Nagy (5), Öcséni (4), Óboja, Sárközi, Siket, Somogyi, Sós, Szabó, Szegi (2), Tavas, Tót (8), Varga, Vég (2). A szekszárdi szandzsák 1572/73. évi dzsizje defterében Szekszárdon és közvetlen szomszédságában Csatáron, Ebesen és Őcsényben összeírt hane-adófizetők névjegyzékei között több azonos családnevet fedezhetünk fel. Ezek a névjegyzékek feltehetőleg a török hadjáratok forgatagaiban az Alföldről, Bodrog megyéből történő bevándorlást mutatnak ki, mint Alföldi, Arnó, Csatái, Hadari, Garai, Szondi, Szülő, Garábi, Makó, Marosi családnevek tanúsítják. Ugyanakkor viszont egy nyugatról történő bevándorlás is megfigyelhető, mint Kozári, Szemeni, Somogyi, Körösi, Kelencsei, Szőni, Varazsdi családnevek mutatják. A fentiekből megállapítható, hogy Szekszárd és közvetlen szomszédait kelet-nyugati irányból érte a legjelentősebb bevándorlás, amelynek a kihatása az északi-déli irányban lévő szomszédaitól való nagyobb elzárkózódást eredményezett. így alakult ki a szekszárdi településcsoport, amely már ekkor megközelítőleg kimutathatóvá válik.

117 A Verancsics Antal egri püspök által vezetett bécsi békeküldöttség Drinápolyban sorra kerülő béketárgyalásokra utazott, s 1567 augusztusától 1568. február 13-ig tartó útjukon kíséretében utazott Mark Antonio Pigafetta is, aki útjukról visszatérőben útleírásában Szekszárdot is megemlíti: „elhaladtunk Szekszárd mellett, ahol gazdag apátság volt, az apátsági épület erősséggé van átalakítva, s a török katonák állomásoznak benne. Vidéke dombos és jól művelt, Szekszárd a szandzsák központja, az egész török vidéken egyedül itt hallottam harangszót..." Valamivel korában járt erre Hans Dernschwam is, aki 1555-ben a kövekező tapasztalatait írta le: „baloldalt az etei szőlőhegyek alatt Kesztölc, Kövesd, Szekszárd egykor gazdag apátsággal. Ezt a területet valaha Felső-Baranya vármegyének nevezték. Szekszárd közelében az említett Sárvíz folyó felett hosszú fahíd emelkedik, de fával, kővel, földdel bélelt töltés is van. A táj mindenütt szép, de lepusztult, lakatlan sok az elhagyott falu..."

118 Ha a két útleírás tanulságait levonjuk, egyértelműleg kiderül, hogy Szekszárd tájéka 1568 körüli évekre népesült be újra. A szigetvári végvárhoz tartozó birtokok 1561. évi vizsgálati jegyzőkönyve őrizte meg Szekszárd magyar adóztatásának legkorábbi eseményeit: „Kun Pál és a szekszárdi Kelemen Albert eskü alatt vallották, hogy maguk Csurgó várához lettek alávetve, valamivel később ráhajtották őket Sziget várához valamelyest fizetni...". Ez utóbbinak pontos idejét 1558-ban vonhatjuk meg, mert Ete is ekkor került Horváth Márk adóztatása alá.

119 A török terjeszkedés miatt a nemesi vármegye a nemességgel együtt fokozatosan Szigetvárba szorult be. A szigeti vár az idemenekült Tolna megyei nemesség birtokaiból és a királyi adók behajtására kijelölt falvakból mintegy ellátmányi területként vártartományt alakított ki. Ez a vártartomány Horváth Márk főkapitány működése idején érte el legnagyobb kiterjedését. A szigeti vár a neki adózó falvakról különböző részletes összeírásokat és elszámolásokat készített. Ezen összeírások közül az 1560. évi, az 1561. évi és 1565. évi ún. szigetvári urbáriumok feljegyzései vonatkoznak Szekszárd mai területére: A szigetváriak a falusi bírák vallatásával 1560-ban a következőket jegyezték fel: „EBES, a váci és a budai káptalané, Soldonár Gergely bíró eskü alatt vallotta, 22 telkes jobbágy található, fizetnek évente megegyezés szerint 44 Ft-ot, ezenkívül Szigetvár építési munkáira mennek, tizedeiket készpénzben adják meg. Az 1558. évi tizedek, 44 és fél köböl bor ami készpénzben 20 Ft 50 dénár, az 1559. évben 105 köböl 82 Ft-ot tett ki. Az 1560. évben 22 köböl 10 Ft 56 dénárt adott. Dica-adót 11 porta után 1559. évben 13 Ft 20 dénárt adtak(...)