Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

vagy vitte, de a többi török az maradt. A budai török kincstár számadásaiban 1558. okt. 30-án szerepel Turhán, mint Ibrahim szandzsákbég embere. A szekszárdi szandzsákbég kethüdájaként, Gázi, 1560. máj. 18-án ugyanott szerepel. A nem a szandzsákbég udvarához tartozó várkatonák parancsnoka a török várnagy, a dizdár volt. 1565-ben Haszán volt a szekszárdi dizdár, aki Bikács falut tímár-javadalombirtokként évi 4252 akcsére becsült évi jövedelemmel élvezte. A budai török számadáskönyvek 1559. szept. 8-án kelt feljegyzése említi Bálit, a szekszárdi vár katonái volt kethüdáját. A „kethüda" a török dizdár helyettesének megnevezése volt. Az említett 1565. évi idzsmál defterben Juszuf kethüda szerepel, aki Újfalva falut és Kakucs-pusztát évi 2250 akcsére értékelt tímár-javadalomként kapta. Az utóbbi török defterből kiderül, hogy a várat irányító két kethüda janicsár volt. A szintén az 1565. évben feljegyzett Behrám Izvorniki Aga, a szekszárdi vár tüzéreinek parancsnoka, szertopcsija volt. Óneki Fejérvíz falu és Szalmalőrinc puszta évi 2500 akcséra becsült tímárjavadalma jutott. A szekszárdi várban állt Szulejmán szultánról elnevezett dzsámi, amelynek mohamedán papjáról az 1565. évi idzsmál defter megemlíti: „Iszkender a szekszárdi vár imámja", ekkor Szentmiklós falut tímárjavadalomként évi 1700 akcse becsült jövedelmmel birtokolja. A budai török számadáskönyvek 1560. máj. 12. és szept. 4. között négy elszámolást őriznek a szekszárdi vár kijavítására fordított költségekről. E költségek elszámolásai megemlítik néhány ács és kovács munkabérét, majd a zsindely és deszka árát, amelyet a szekszádi vár kijavítására vásároltak: 4715 akcse, azaz 9430 magyar dénár és a zsindelyszeg árára, 10 000 darab szegért 250 akcse, azaz 500 magyar dénár összeget említenek.

111 Ez a várépítkezés a vár török időkbeli jellegét is megmutatja, a vár belsejében deszkaépületek álltak, ahogy erről száz évvel később Evlia Cselebi is írt. Feltehetőleg a szekszárdi várban 1543 után berendezkedő törökök a saját lakó- és raktárépületeiket a vár belső falához támasztva körben deszkából építhették fel. A középkori romtemplomot is deszkával pótolták ki, s így készült el az említett Szultán Szulejmán dzsámi. A török vár délnyugati falát kívülről a mezőváros épületei követték. Itt a mai Béla tér északi részén a középkorból megmaradt, többször leégett kőépületek szintén deszkakiegészítésekkel kerültek a törökök birtokába. A török városigazgatás fogalma nem az önkormányzatot jelentette, hanem azt, hogy Szekszárdon katonai-polgári kormányzó, vagyis szandzsákbég székelt. A törökök ezenkívül a város megnevezésében a magyar királyok korának hagyományait is átvették. A török közigazgatás szervezetében a községi életet is vallási alapon kezelték. Szekszárdon a magyar lakosok keresztény vallású csoportját közös testületté szervezték, élükre bírót állítottak, akit bizonyos közös teendők elvégzésével bíztak meg. A török hódítás első éveiben Szulejmán szultán elrendelte: „kicsi és nagy, gazdag és szegény a helyén maradjon..." A török állami élet alapja a mohamedán vallási jog, a seriát és a szultánok rendeletei, a kanunok voltak. A vallási joggal mindig megegyező kanunokat a tartományok és a szandzsákok helyi hagyományaira lebontva használták, amelyek a közigazgatás helyi végrehajtásainak vezérfonalául szolgáltak. így a szekszárdi szandzsák adóztatására és vámolására vonatkozó rendeletek az 1580. évi és az 1591. évi részletes defterek elé bemásolva megtalálhatók. Ezen a török rendeletek, vagy törvények (kanunname) a magyar bírók és papok adózásáról is rendelkeznek. A törökök a magyar bírókat saját tisztviselőiknek tekintették és szolgálataikért bizonyos adókedvezményekben részesítették.

112 A szekszárdi szandzsák 1552-ben történt létrejötte után a hozzácsatolt nyolc mezőváros magyar népességének számát három ismert török adóösszeírásának adatai alapján mutathatjuk be.