Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

Szekszárd mezőváros második írásbeli ,,oppidum"-kénti említése az 1497. nov. 29-én, valószínűleg Esztergomban, Beatrix özvegy királynő előtt kelt oklevelében szerepel. Ebben az oklevélben Dombay György és felesége Dorottya bizonyos birtokrészeiket, Dombay György testvérére Mátyásra hagyja pénzért, s a birtokrészek feljegyzései között szerepel a következő szövegrész: „...törvényes mértékű igazi magyar kettő aranyforintért egy „Lippay-szőlő" nevű szőlőt, amely Szekszárd mezőváros (in promontorio oppidi Saxardiensi) szőlőhegyén található."

89 Más környékbeli forrásokból tudjuk, hogy a falvakból elmenekülő jobbágyság a növekvő lakosságú mezővárosokba tódult, s azok plebejus rétegét gyarapította. Valószínűleg Szekszárd mezőváros lakossága is növekedett, mivel a szőlőművelés kiterjesztése jelentős számú napszámosnak nyújtott megélhetést. Ez a napszámos réteg vált 1514-ben Dózsa György parasztháborújának harcos katonájává. A szekszárdi eseményekről a források hallgatnak, de tudjuk, hogy az e tájról verbuválódott parasztsereget az apátság egyházi nemese Fajszi Nagy Antal vezette. A Dózsa György seregéhez csatlakozók egyik gyülekezési tábora Tolnán jött létre. Ez a paraszthadsereg 1514 júniusában györgyi Bodó Ferenc kastélyát, Anyavárát vette ostrom alá. Hédervári Ferenc, ozorai nagybirtokos vezetésével a Tolna megyei nemesség az ostromlottakat felmentette. Közben Ulászló király Budáról a várnagyát, Bornemissza Jánost, hétezres sereggel Tolnára indította. Bornemissza János 1514. július 8-án már Tolnán volt, s a következő napon Szekszárdon keresztül Bátára vonult át. A környéken, a Tolnán és Baján történt eseményekről már többet tudunk, de Szekszárdra csak az apátsági birtokokról 1514-ben készített birtokösszeírás utal, hogy t. i. mégis történtek „kártevések" a parasztfelkelés ideje alatt. A földesurak szerte az országban akkor a felkelőktől elszenvedett káraikat íratták össze. Talán az apátság is ezt tette.

90 A Szent Benedek Rend 1512. évi megreformált rendi szabályzata szerint, 1515-ben szekszárdi apáttá választott János apát, valószínűleg az apátság lecsökkent jövedelmezőségét kívánta megjavítani, amikor a fajszi praedialista nemes-jobbágyai adózását megemelte. A fajszi egyházi nemesek a király elé vitték ügyüket, s a perrel az 1518. évi Bácson megtartott országgyűlés is foglalkozott. Az országgyűlés törvénybe iktatta a szekszárdi egyház praedialis nemeseinek a szabadságát. János apátot, Tomori Pál kalocsai érsek, 1526. júl. 5-én, Pétervárad várából a királyhoz írt levelében említi: „...de itt nincs más fegyverforgató, csak az esztergomi (érsek) úr száz huszárja, ugyanennek a tisztelendő esztergomi úrnak száz lovasa és a pécsi (püspök) úr nyolcvanhét lovasa. Kívülük csak a szekszárdi apát van itt ötven fegyveresével és ötven más emberével..." A II. Lajos király által vezetett 11 ezer fős sereg, 1526. aug. 14-én, kedden érkezett Szekszárdra. Egynapos szekszárdi tartózkodás után, 1526. aug. 16-án indultak tovább Mohácsnak tartva. János szekszárdi apát a fenti levél szerint már, 1526 júliusában Péterváradig ment az általa kiállított 100 fegyveressel, majd Tomori Pál érsekhez csatlakozva érkezhetett meg Mohácsra, s halt ott hősi halált.

91 A TÖRÖK SZULTÁN SZANDZSÁKSZÉKHELYE A mohácsi csatában győztes Szulejmán szultán serege 1526 szept. 4-én, kedden érte el Szekszárdot. A szultán e hadjáratában vezetett naplója szerint: „1526. szept. 5-én, szerdán az állomás - miután három hídon átkeltünk - vétetett. A padisah nem kelt át, hanem a túlsó részen maradt", e sorok alapján arra következtethetünk, hogy a szultán táborhelye valahol a szekszárdi három híd előtt, az egykori Ete környékén lehetett. A török sereg felvonulási útja mentén történtekről egykori leírások így számolnak be: „a Terek császár száguldókat bácsáta minden feli, kik (...) az népet, kit levágának, kit elrablának."

92 A törökök elvonulása után a minden bizonysággal elmenekült egyháziak és világiak között, a szekszárdi apátság szerzetesei is visszatértek. Az elhagyott és felperzselt apátság fala között most még egyszerre új élet indult meg. 1528. márc. 13-án, Tolnai Máté pannon/