Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A mezővárosi fejlődés útján

E levélből kivehető az is, hogy Bátaszék és Szekszárd, egyaránt Zsigmond apát birtokában lehetett és így kerülhetett az ellenséges szomszéd, a vránai perjel fegyveres foglalása alá. Akkor viszont csak az 1441 januári csatári után foglalhatta le Bátaszéket Zsigmond apát, talán Hunyadi János utasítására, mivel 1457-ben már bencés szerzetesek lakták kolostorát. Tamás vránai perjel foglalásának Mátyás király vetett véget, Szekszárdra királyi gubernátorok jöttek. Ezenkívül Mátyás király rendeletére 1467-ben a szekszárdi konvent új pecsétet is kapott, ami bizonyos átszervezéseket is jelenthetett, Mátyás király ugyanekkor 1467 végén vagy a következő év elején megfosztotta birtokaitól Debrenthei Tamás püspököt és apátot, amelyeket előbb világiakra bízott, majd Vitéz János esztergomi érseknek adott át. Az erről szóló oklevél 1468. április 17-én kelt. A szekszárdi apátságot, tehát Vitéz János ekkor vehette át, s 1472. márc. 24. előtti napokig, a letartóztatásáig birtokolta. Mátyás király 1472. ápr. l-jén kelt oklevele az esztergomi érsek jogállását szabályozta, - összeesküvésben való részvételéért -, őt és javait az egri püspök felügyelete alá helyezte. így Szekszárd is az egri püspök kormányzása alá jutott.

83 Mielőtt ez bekövetkezett volna, Mátyás király az ellene összeesküvést szövő Vitéz János érsekkel 1471. dec. 19-én Budán egyezséget kötött, amelyben Vitéz János vállalta hűsége bizonyítására kastélyai lerombolását. Szekszárdon, tehát az elterjedt nézetek ellenére, „Vitéz János vára", nem általa épített, hanem ellenkezőleg pontosan Vitéz János parancsára került részbeni lerontásra az akkor meglévő is: „azáltal, hogy János esztergomi érsek úr a kastélyt Szekszárdon lerontatta (castellum in Sexard erectum), s úgyszintén Laskón is lerontatta, mivel ha nem lettek volna lerontva, felépítve nem adta volna át (a királynak!)"

84 Mátyás király 1475. júl. 5-én kelt oklevelében ismét Debrenthei Tamás püspöknek adományozta a szekszárdi apátságot, akit más elvesztett birtokaiért ezzel kárpótolt. Az ezt megelőző három év alatt történhetett meg a szekszárdi apátsági vár lerontása, amiről semmi részletesebb adattal nem rendelkezünk. Az 1472 előtti időszakból származik Janus Pannonius latin nyelvű verse a szekszárdi apáthoz, amely valószínűleg gúnyvers és olvasva azt a kortárs apát személyére, Debrenthei Tamásra(?) gondolhatunk.

83 Szekszárd országos jelentőségű eseményei közé sorolhatjuk, hogy Mátyás király 1463 márciusában a tolnai országgyűlésen jelent meg, majd ugyanezen év májusában Szekszárdon keresztül Bátára vonult katonai táborba a török ellen. A déli határon fellángoló török háborúkba vonuló királyi sereg feltehetőleg többször is itt vonult át. A fenti események alkalmaival Szekszárdon a király vagy más főemberek is megszánhattak. Szekszárd a török megszállás előtt már búcsújáróhely volt, erről Eszterházi Pál nádor, 1696-ban megjelent „Mennyei korona (...)" című művében így írt: „Béla király 1060-ban (?) Szekszárdon nem messze a Dunához kolostort épített, ahol 'Boldog Szent Szűz'-nek egy csodálatos képe előtt sok csoda történt. Ez igen nevezetes hely volt, de ezen monostor is elpusztítatott a török által..." A külföldi utazók közül az olasz Ranzani Péter az 1480-as évek Magyarországában Szekszárd jelentőségéről így írt: „...Budától Nándorfehérvárig, mely más néven Belgrádnak neveztetik, a magyar gyakorlat szerint 44 ezer, a római gyakorlat szerint ebben a műben mi ezt használjuk, 220 ezer lépésre van. Ezen térségben bizony sok szép helység van, de közülük az említésre méltóbbak ezen rendben helyezkednek el: Tolna, Szekszárd, Baja, Báta, Bodrog, Apáti, Erdőd..."

87 Szekszárd mezőváros jelentőségét növelte a XV. század végén az a helyzet is, hogy II. Ulászló király kedvelt híve, Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost 1493-ban megkapta a szekszárdi apátságot. Lehetséges, hogy az új apát meghívásának is része volt abban a királyi látogatásban 1495 tavaszán, amelyről Antonio Bonfíni így ír: „Ulászló király miközben mindenféle ügyeket legjobb tudása szerint elintézett, mielőtt Pécsre indult volna, Budára tömeges gyűlést és nyolcados ítélőszéket hívott össze, hogy a megbékélt országnak igazságot szolgáltasson és a bűnösökre ősi szokás szerint méltó büntetést szabjon ki, valamint az annyi éve viselt háborúkról mindenkinek számot adjon, így, amikor nagy dicsőséggel Bátán, Szekszárdon, Székesfehérváron át (1495) április 1-én ezen okból Budára vonult, néhány napos tömeges gyűlést tartottak..."

88