Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A mezővárosi fejlődés útján

kezdődött. A nagybirtokosok ún. ligaszövetségeket alakítottak, s az egyes ligák egymás birtokait támadták. Erzsébet királynő hívei 1441 januárjában Garai László vezetésével fegyveresen Bátaszék északi határában táboroztak. Ellenük Újlaki Miklós macsói bán és Hunyadi János szőrényi bán egyesített bandériumai vonultak fel. A csatát Hunyadi és Újlaki csapatai nyerték meg. Erről a csatáról Antonio Bonfíni így írt: „Alsó-Pannoniában fogtak először fegyvert, a zykadori monostornál, mely Báta alatt van, a Duna mellett ötezer lépésre, most Széknek nevezik, ütötték fel táborukat. Ezen vakmerő tettének megfékezésére, amikor Hunyadi János az erdélyi tartományt a hatalmába tartotta és az örökös vajdacímet vette fel, az új király ezt jóváhagyta, Hunyadi János ezen vállalkozásában megnyerte társának Újlaki Miklóst is, aki a macsói tartomány élén állt és akit (később) a bosnyák királyság címe is ékesített".

70 Más beszámolók alapján feltételezhetjük, hogy Hunyadi János Szekszárd érintésével vonult e csata után Simontornya ellen, akkor amikor Újlaki Siklós ellen indult. Hunyadi János személyes megjelenése Szekszárdon, esetleg a mezővárosi jogok megadására buzdította az ő híveként ismert Zsigmond apátot, mivel tudjuk, hogy Hunyadi János a jobbágyok szabad költözését a városfejlődés érdekében támogatta. A polgárháborús ligaharcokban a környék földesurai szomszédjuk ellen mindig valamelyik liga híveként fogtak fegyvert. A faddi földesúr, a vránai perjel feltehetőleg a Garai László híveként támadta szomszédait. Szekszárd földesura 1439 óta Álmosdi Csire Zsigmond apát Hunyadi János pártjának híve volt. Az 1444. márc. l-jén kelt egyik oklevelében szerepel először Szilágyi Domokos szekszárdi várnagy, akiről több más oklevél alapján tudjuk, hogy a Közép-Szolnok és Doboka megyei Dobai Szilágyi család tagja volt és távoli rokonságban állott Hunyadi János feleségével, Szilágyi Erzsébettel. Ezenkívül egy Hunyadi János kormányzó által 1447-ben kiadott oklevél szövegében szerepel, hogy az akkor Budán tartott országgyűlésen Hunyadi táborában Zsigmond apát is jelen volt.

71 Szekszárd és környéke viszonylatában a XV. század 40-es éveiben jött létre valamilyen fajta területi munkamegoszlás, amikor az emberi tevékenység fajtái, bizonyos munkahelyek, s az azokat ellátó emberek, ezek lakóhelye, egy helyre, egymás szomszédságába tömörültek. Szekszárd, az oklevelekben említett villa, azaz falu, igazgatási székhely jellegénél fogva, ilyen módon vált végérvényesen központi szerepkört betöltő hellyé. A környező falvakból errefelé, a tőlük különböző tevékenységet folytató hely felé, s Szekszárdról viszont a környező falvak felé, a kölcsönös szolgáltatások sugárirányban bonyolódtak le. Ez a központi szerep kézműipari, kereskedelmi és közigazgatási lehetett. Szekszárd is bizonyos falvak terményfeleslegének és bevándorlóinak gyűjtőhelyévé vált. Ezek az ide bejáró falvak alkották Szekszárd piackörzetét, illetve szűkebb gazdasági vonzáskörzetét. Térképre vetítve a korabeli állapotot a Szekszárd köré rajzolható 20 km sugarú körön vagy attól nem messze egy mezővárosi gyűrűt találhatunk, ami igazolja a korabeli gyakorlatot, a piacok bizonyos, de legalább 20 km-es távolságaként helyezkedtek el. A Szekszárd körül kijelölhető mezővárosi gyűrűben a XV. században a következő mezővárosok találhatók: Tolna, Fadd, Bonyhádvarasd, Filipszerdahely, Nagymányok, Széplak, Mecseknádasd, Kestölc, Ete, Bátaszék, Szeremle és Fájsz. A magyar mezővárosok legfőbb jellegzetességének mégsem a kapott kiváltságokat tekinthetjük, hanem azt, hogy árutermeléssel foglalkozó jobbágyok települései voltak. Ahhoz, hogy Szekszárd villa, azaz jobbágy falu elnyerhesse a mezővárosi jogállást, bizonyos gazdagságot kellett elérnie, mert az apát-földesúr csak akkor szerzett kiváltságot, ha azt tőle évente pénzért meg tudták váltani. A szekszárdiaknak pénzük pedig csak akkor lehetett, ha valamiből annyit termeltek, hogy piacra is vihették. Éppen ebben az árutermelő cserekapcsolatban van a mezővárosok létrejöttének titka is. Szekszárdon e szempontból legelső helyen a szőlőtermesztésjöhetett szóba. Azoknak a jobbágyoknak volt pénzük, akik annyi bort termeltek, hogy nagyobb mennyiséget eladhattak. Ez a körülmény a szekszárdi társadalmat is megosztotta a gazdag telekkel és vásárolt vagy bérelt szőlőkkel rendelkező nagygazdákra, valamint a szegény kisgazdákra és zsellérekre, cselédekre. A vagyonos nagygazdák azután az apáttól megszerezték a bíró- és tanácsválasztás jogát, adóikat maguk gyűjthettek be, a