Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Szekszárd az első világháború éveiben

getlenségi és 48-as párt, amely szakított a németbarát függetlenségi politikával, Szekszárdot is érintette. Alelnöke Batthyányi Tivadar, a szekszárdi kerület parlamenti képviselője lett. Károlyi nagy feltűnést keltő, éles hangú parlamenti felszólalásai ellenére egyelőre még mögé állt a kormány háborús erőfeszítéseinek, s ezt követte Boda függetlenségi lapja is Szekszárdon.

456 A másik irányzat, az 1917 tavaszától megerősödött, nyíltan fellépő szociáldemokrata pacifizmus főbázisa a városban nagyon meggyöngült. A Molnár-nyomda 30 szedője közül 1917 decemberében 3 maradt, aki nem volt fronton.

457 A parasztság ellenállása a hagyományos módszerekkel folyt, áruvisszatartással, a beszolgáltatás szabotálásával - másfelől a szökésekkel és bújtatásokkal. A hivatalnokréteg, a bérből élő munkásság után a legrosszabb helyzetű réteg 1917 őszén jutott el a szervezett érdekképviselet küszöbéig. A Tolnavármegye az elkeseredés fokát avval jellemzi, hogy már a tisztviselők is „...átlépnek kétségbeesésükben egy határt, s szakszervezetbe tömörülnek".

458 Ez meg is történt. A szekszárdi tisztviselők is csatlakoztak a Közszolgálati alkalmazottak országosan megalakuló szakszervezetéhez. A szervezett és országosan egyeztetett lépések megtételére, különösen a háborús terror körülményei között azonban még nem érett meg a helyzet. 1918 végéig még nem is volt olyan párt, vagy szervezett csoportosulás, amely a széles néprétegek elégedetlenségének és békevágyának radikális képviseletét elvállalhatta volna.