Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép

meg az első hivatásos írók, mint pl. Bodnár István. A szépirodalmi életben a magyar irodalom második vonalába tartozó Garay János kultusza alakult ki. Ez is a kaszinói élet közvetlenségét hordozta magán, hiszen itt még személy szerint ismerték azokat a szekszárdiakat, akikről a költő a Háry János legendás figuráit mintázta, pl. a tüsszentő diákot, Mehrverth Ignácot, s itt éltek köztük a költő és hősének rokonai is. A dzsentrivé fogadott nemes-kispolgári származású költő kultuszát is a kaszinó vállalta föl. Már 1861 óta szoborra gyűjtött. 1881-ben táblát helyezett el szülőházán, s végül szobrát az ő szervezésében állították fel 1898-ben. Az egyletekhez kapcsolódó irodalompártolástól rossz időben, 1893-ban kísérelt meg elszakadni Lévai Dezső az Irodalmi társulat szervezésével.

315 A humán tudományt Szekszárdon a Múzeum képviselte. Igazgatója a kitűnő régész, Wosinsky Mór is a város esperes plébánosaként élt. Főgimnáziumi tanárok voltak Haugh Béla múzeumör, a régészeti osztály őre és Ács Lipót rajztanár, az ipari és képzőművészeti osztály őre. Kovách Aladár, a kitűnő néprajzkutató, múzeumi számvizsgáló (1902), a vármegye allevéltárosa, 1913-tól tiszteletbeli főlevéltárnoka volt.

316 A Múzeum Egylet s a megye monográfiái bizottságában dolgozó történetírók is tisztviselők voltak, mint Mehrverth Ignác, Tóth Károly mérnök és a paksi Nóvák Sándor. Itt is érvényesültek a felekezeti választóvonalak. A reformátusok külön Íratták meg történetüket Borzsák Endre lelkésszel.

317 Fraknói Vilmos címzetes szekszárdi apát, aki az apátság történetét írta meg, nem élt Szekszárdon.

318 AZ ISKOLÁK Az elemi iskolák - A községi és a felekezeti iskolák vitája Szekszárd mezővárosának tekintetes százados képviselőtestülete 1869 júliusában, mint a fejezet elején láttuk, belső viták után második, - de nem utolsó - szavazáson „elvben" a felekezeti iskolák községivé nyilvánítása mellett döntött. A végrehajtást pénz hiányában halasztották el. A felekezetileg elkötelezett, ugyanakkor az áthúzódó rendi korszakból eredő ellenszenvek, polgári érdekek sokféle vonzásában élő hívek és egyházuk viszonyára igen jellemző az, ami a felemás döntés mögöt meghúzódott. A katolikus klérus a községi iskolák ellen volt. Művelődési monopóliuma megcsorbításának tekintette az oktatásügy szervezeti korszerűsítését.

318/a Ezt képviselte Bocsor Antal prépost és a természetesen katolikus alapnevelési egylet is, amikor az átalakítás ellen szavazott, illetve amikor még 1871 decemberében is úgy nyilatkozott a márciusban megalakult községi iskolaszék „kibocsájtott" bizottságának, hogy „...a katolikus felekezeti iskolákat illető vagyont az iskolaszék kezelése alá szerződésileg átbocsájtani... egyáltalán nem hajlanó..."

319 Az álláspontot a katolikus többségű századosi testület ellen, sőt a katolikus tanítók kifejtett meggyőződése ellen képviselték. Utóbbiak véleményét nemcsak Séner Ferenc, a községi iskolára agitáló katolikus tanító osztotta. A Tanítói egylet, mint láttuk, Felekezet nélküli tanítóegyletként szerveződött újjá ebben az időben, a római katolikus iskola igazgatójával, Koszorú Istvánnal az élen. Meg kell jegyezni a félreértések elkerülése végett, hogy a tanítók nem voltak felekezet nélküliek, hanem a kor szabad elvű felfogásának megfelelően a vallási elkülönülés fölé helyezték az oktatás szempontjait. A város egyház által erősen befolyásolt közvéleményét, ellentétben a későbbi polgári házassággal szemben tanúsított egységgel, megosztotta a forma, ahogy a katolikus egyház a népoktatás terén hatalmát gyakorolta. A prépost mögött ugyanis a katolikus alapítványi uradalom gazdasági hatalma állt, amellyel éppen ebben az időben, a bordézsma megváltási perben romlott meg végleg a város népének viszonya. A népiskolák ügye egy mélyen a múltban gyökerező ellentétet bolygatott meg. Az átszervezéskor tulajdonképpen három felekezeti iskola sorsáról volt szó: a belvárosi római katolikus főelemiről, a református és a zsidó elemi iskolákról. A református és a zsi-