Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - A honfoglaló magyarok és az államalapítás

„pogány magyarokat". Ez lenne az egyik oldalról a valóság, ám a magyarok nyugati kalandozása csupán zsákmányszerzésre szorítkozott volna? Úgy vélhető, nemmel kell erre a kérdésre válaszolnunk. Az „etelközi haza" védelmét az északról dél felé tartó folyók alkották. Ám ahogy a magyaroknak nem jelentett „áthághatatlan" akadályt, úgy az újabb népeknek sem. Ebből következik, hogy az etelközi magyarok vezetői a Kárpátok által körülvett „Pannoniát" szemelték ki honalapításra. 892-ben Arnulf bajor herceg szövetséget kötött a magyarokkal a morvák ellen, s a magyarok morvaországot erősen megdúlták.

127 Ám Szvatopluk morva fejedelem 894-ben szintén a magyarokkal kötött szerződést, melynek értelmében a kalandozók Pannoniában portyáztak.

128 Szvatopluk hirtelen halála új lehetőséget kínált fel Árpád fejedelemnek, s ezt nem szalasztotta el. 894 őszén, vagy 895 tavaszán maga Árpád a magyar törzsek lovassága élén megkezdte a Kárpát-medence meghódítását. Tehát ez volt az a hadjárat, melyet Konstantin is megemlít. A magyar haderő honfoglaló hadi-vállalkozása közben érte a besenyő támadás népünket. Keletről a besenyők, délről Simeon bolgár cár seregei fogták harapófogóba a „mozgásban lévő" magyar népet. A védelmükre hátrahagyott utóvédek harcának köszönhető, hogy „katasztrófa" nem következett be, hiszen Álmos vezérrel a hét törzs asszonyai, öregei, gyermekei és vagyona elérte a védelmet jelentő szorosokat, melyeken át bevonultak Erdélybe. Erdély birtoklása létkérdés volt, hiszen a sóbányák sóhozama pótolta a tengeri sóbeszerző helyek elvesztését.

129 Jelen ismereteink szerint - a besenyő támadás csak meggyorsította a folyamatot - 895 végére a Duna vonalától keletre befejeződött a honfoglalás ténye. A Dunántúl meghódítása már nem egy ilyen „lerohanás", néhány hónapos hadjáratának következménye, de 900 tájékán gyakorlatilag a volt „avar ország" a magyarok fennhatósága alá került. Ezt a tényt látszik megerősíteni a 899-900-as lombardiai hadjáratunk, mely I. Berengarrai kötött szövetséggel zárul.

130 Tolna megye területét a fejedelmi család vette birtokba. Erre utal, hogy Árpád két közvetlen leszármazottjának neve is megtalálható itt. Az unoka Tevel és a dédunoka Tormás helyneveinkben való jelenléte egyértelmű, nincs okunk kételkedni ebben. Ez azt kellene jelentse, hogy a megye régészeti anyagában nagy számban kellene meglennie a honfoglaló magyar emlékanyagnak. Ám ennek pontosan az ellenkezőjét látjuk. Ha térképre vetítjük a megismert honfoglaló lelőhelyeket, akkor úgy tűnik, a Duna mentén a fontosabb átkelőhelyeknél, a megye északi „homokos sztyepp" területe, valamint a nyugati peremen jelentkeznek a pontok. Amennyiben ez igaz, akkor itt ellentmondást tapasztalunk. Igaz, a kutatás intenzitása is befolyásolhatja az adatok mennyiségét, bár ez csak részigazság lenne, de a régészeti anyag milyenségét semmi esetre sem. Amennyiben az egész megyét fejedelmi szállásterületnek fogjuk fel, akkor az előkerült temetők legalábbis egy kis hányadában a fejedelmi családhoz méltó kíséret hagyatékát is meg kellene találnunk. E feloldhatatlannak látszó rejtély kulcsát a magyar történelemben kell megtalálnunk. Árpád és törzse a Kárpát-medence belső vidékeit kapta szállásterületül. A határvidékek törzsei lényegesen kisebb lehetőségeket nyertek életük folytatásához. Ennek egyenes következménye volt a kalandozás. A zsákmányból a fejedelem is részesült. A fejedelmi törzs vérveszteséget nem szenvedett, míg a kalandozó törzsek igen. Ezek együttesen sem indokolják oly mértékben a gazdasági és politikai megerősödését Árpád „népének", mint ahogyan az bekövetkezett. Ám ha nem tekintjük „lakatlannak" a fejedelmi területeket, hanem „adózók" jelenlétét is feltételezzük, akkor érthetővé válnak a történelmi tények. Szekszárd „határában" hét helyen sikerült X-XI. századi lakosságot kimutatnunk. A hét lelőhelyről előkerült szórványos anyag azt bizonyítja, hogy az általunk vizsgált időszakban lakott terület volt. Ám lakóinak „nyelvét" a régészeti anyag nem hitelesítheti. Ennek ellenére három olyan leletegyüttes is szerepel, mely egyértelmű magyar jelenlétre utal.