Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A filoxéra megjelenése és a mezőgazdaság átalakulása

völgyben 1886-ban zárták csak le. A forgalmi megkötések, mivel többségük értékesítéssel nem foglalkozott, szintén közömbösek voltak. Az első években megtett intézkedések is a jól tájékozott úri birtokosokra utalnak. A Szekszárdon már 1883-ban elkezdett oltványkísérletekjóval megelőzték az országos védekezési irányzatot, amelyben csak az 1895-ös mezőgazdasági összeírás lesújtó adatainak hatására került előtérbe az oltványok forgalmazása az amerikai vesszőkkel szemben elsősorban amerikai alanyra oltott, s evvel a filoxérával szemben ellenállóvá tett európai fajtákkal.

59 Az úri birtok élt már a nemzetközi gyakorlatban bevált szövetkezési formákkal is, amikor megyei filoxéraalapot hoztak létre. Sikerült megnyerniük az ügynek egy kitűnő szakértőegyéniséget is, Roboz Zoltánt, aki Franciaországban már kifejlett állapotban tanulmányozhatta a szőlővész természetét, s a követendő védekezési stratégiát. Az ő hivatalba lépéséig összegyűlt 5000 forintos pénzalap sokat jelentett a védekezés gyors elindításában. A szekszárdi határ adottságai közt az 1883-ban hozott 17. törvény ajánlásai és kedvezményei nem sokat segítettek. A szőlőhegynek sem a vízzel való elárasztása nem volt véghezvihető, sem az adókedvezménnyel támogatott homoki telepítésekhez nem volt, megfelelő terület. Adómentességet csak a kipusztult szőlők élveztek, míg a szőlőhegy nagy részén a tőkéket foltokban lepték el a rovarok. A fertőzés 1886 után ölt nagyobb mértéket. 1887ben csupán 1 kataszteri holdnyi terület pusztult ki teljesen, s nem élvezett adómentességet az a 101 kat. h. amelyet foltokban támadott meg a vész. A kettő együttvéve is egyelőre csak a szekszárdi szőlőterületek 3,6%-át érintette. A védekezésnek az a formája, amely a fertőzött területeket kiirtotta, az adómentesség szempontjából kedvező volt, de a birtokost még az így várható jövedelemtől is megfosztotta volna. A csekély mértékben emelkedő borárak nem kárpótolták a foltokban károsult szőlők birtokosait, akik a termő szőlőföldre kivetett állami földadót fizették csökkent jövedelmükből. A megtámadott szőlők szénkénegezéssel ideig-óráig fenntarthatók voltak, a kezelést azonban csak a jó anyagi helyzetű, nagyobb birtokosok győzték költséggel. Ezt tükrözik a Tolna vármegyei philloxerabizottság kimutatásai is „az egyeseknek kiosztott" szénkéneg mennyiségéről és áráról.

61 Az 1887-ben többségében kisgazdákból megalakult „Szekszárdi szőlő szövetkezet" csupán 1889-től vásárolt szénkéneget. Az előző két évben az apáti, bátaszéki és alsónánai szövetkezetek kisebb-nagyobb tételei mellett a megye nagybirtokosai, mint gróf Apponyi Károly és Dőry Dénes, többszöri vásárlásai szerepelnek. Szekszárdot az egyéni vásárlók közt 1890-ben a kimutatásban özv. Papp Lajosné és Pesthy József ügyvéd birtokosok képviselik. Az 1890-ben Szekszárdon eladott 55 szénkénegfecskendőből 5-öt vásárolt a szőlőszövetkezet, a többit a város elitje vette meg.

2 Hasonló volt a helyzet a szénkéneges védekezéssel párhuzamosan, különösen 1888, a megyei szőlőtelep létesítése után megindult új telepítéseknél. Az amerikai vesszők drágák voltak, s jelentős kockázatot jelentett eredési arányuk viszonylagos alacsonysága. 1892-ig, az új oltványok elterjedéséig ezeknek átlag 40%-a hajtott ki.

63 A vesszővásárlók listája ennek megfelelően a szénkénegvásárlókéhoz hasonló.

64 Az amerikai vesszőkkel szemben a gazdákjoggal voltak bizalmatlanok, amit súlyosbítottak a lelkiismeretlen kereskedők visszaélései is. A közepes birtokokon, s az iparosok szőleiben, ahol más jövedelemre is támaszkodhattak, a tulajdonosok az úgynevezett „próbálkozó rekonstrukcióval" kísérleteztek. Az anyatelepről származó vesszővel kisebb, féldholdnyi területet telepítettek be, ami a siker esetén a további telepítésekhez is szolgáltatott vesszőt. Az erősebb birtokok kezdeti előnyeihez társult még a meggyengült kisbirtokok alkalmazásából kiszorult munkaerő bősége, az alacsony napszám. A helyi szokás szerint

66 a belvárosi templom lépcsőjén várakozó munkások közül bármikor lehetett olcsó napszámost kapni. A jelzálogos, az ingatlanok elzálogosítása mellett felvehető hiteleknél is biztos fedezetetjelentett a nagyobb birtok, míg a kipusztult szőlővel a kisbirtokos nem kapott a felújításra 1896-ig sem bank-, sem magánhitelt. Hátrányban voltak a kisgazdák, különösen a válságos időszak kezdetén, a szakismeretek terén is. Az 1888-tól kezdve a megyei szőlőtelepen megszervezett szőlőmunkás-tanfo-