Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A város külterületének változásai és a közlekedés

Az útviszonyok Szekszárd a korszakban közlekedési zsákutcába került. Az eszék-budai országút a vasút megjelenésével elveszítette régi jelentőségét. A vasúti fővonalat nem az ősrégi útvonal mentén vezették dél felé, hanem Rétszilastól, a várost elkerülve, Pécs irányába. Ez annál is érzékenyebben érintette, mert mint szőlőtermelő községnek és megyeszékhelynek mezővárosi léte is bizonyos mértékig forgalmi helyzetéhez kapcsolódott. Sosem volt igazán jelentős kereskedelmi vagy közlekedési csomópont. Hagyományos városi rangjához az áthaladó hadiút és a postamesteri állomás mégis nélkülözhetetlen hozzátartozott. Települése is bizonyítja, hogy sajátos belső életében az országútnak nagy fontossága volt. Az országút átvezető szakasza volt máig is használatos főutcája, a Széchenyi utca. A középkori váron keresztül vezetett út nyomvonalát őrzi a dualista kor második szekszárdi főutcája, a Német utca (ma Bezerédj utca. Lásd az 1. térképet!). Az országút mentén terjeszkedett a város múlt században az Újváros irányába egészen a vasúti közlekedés megindulásáig, 1883-ig. Hajdani jelentőségét máig jelzik a falusias mezőváros átlagától elütő Széchenyi utcai és Budai úti (ma Rákóczi út) polgárházsorok. Az állami út a várhegynél elkeskenyedő száraz hordaléklábon haladt át, a lefutó patakmedreket és vízmosásokat kerülte ki. Három nagyobb és több kisebb hídon haladt át a városon. A nagyobb hidak: délen a Csatári pataké; a városon belül, a Séd hídja, a mai Skála áruház mellett befedett szakaszon keresztül vezető Szent János híd, amelyet 1876-ban kétoldalt gyalogjáró hidakkal egészítettek ki, s ettől kezdve Hármas hídnak, olykor „vashídnak" neveztek , valamint északon Parásztai patak hídja. Az országút régimódi töltögetett, kövezetlen út volt, amely a város belterületén nagy kátyúkon vezetett át. Kikövezését a törvényhatóság csak 1901-ben vette tervbe.

28 A középkori út, a váron keresztül vezetett. Rajta keresztül lehetett elérni korszakunkban a Béla-téri intézményeket és a piacot. Fagyos időben mindkét fölvezető szakasza, a Német utcai (ma Bezerédj utca) és a Séd utcai (ma Zalka Máté utca) is jóformán járhatatlan volt. Mindennapi látvány volt az igáslovak bukása. Esős időben a városház előtt az üres kocsik is megsüllyedtek.

29 Ezeket a buktatókat kerülte el a várhegy alatt vezetett országút, amely az 1784-ben készített katonai térképen már a mai vonalát követte. A Garay tér északi sarkán ez kis kőhídon kelt át a vár tövében eredő, a vásártér (a mai megyei pártbizottság épülete) felé tartó forráséren. A hidacskát, halpiacra vezető párjával együtt (a mai belvárosi általános iskola felső sarkánál) a két világháború között végzett vízvezetéki munkák közben találták meg.

30 A Béla téri fedett csatornát - a megyeház szennyvizét elvezető első szekszárdi fedett szennycsatornát - 1891-ben építették erre tovább és a selyemgyár szennyvizével együtt átvezették a Gemenci út alatt a Séd felé

31

. Evvel a város új, forgalmi csomópontja megbízhatóan járhatóvá vált. Az út külterületen futó szakaszai állami kezelésben voltak. A belterületi szakasz a város gondja volt, amire a költségvetésből és a közmunkaalapból nem is költött sokat. Ezek el is mentek az évenként olykor többször sújtó felhőszakadások rombolásának eltakarítására. A század végéig így sem tudták felszámolni az országút másik kritikus pontjánál, a Szent János hídnál, az Albanich-ház (majd polgári leányiskola, ma 505-ös Ady Endre iparitanuló szakmunkásiskola) előtt keletkezett kátyút. Ez akadályozta mind a Széchenyi utca felé, mind a Béla térre, a várhegyre tartó forgalmat. A szőlőtelepítések nyomán lezúduló esővíz a Séd túlsó partján, a Mérey utca alsó végén kimélyítette az ún. Palé-gödröt (a mai Marx Károly utca helyén), ami a Fölső-városba való feljutást bénította meg. Az országúthoz a városnak különös viszonya volt. A vasút meindulásáig nagyrészt ez kötötte össze a világgal. Ezen érkeztek a postakocsik. A városban élt az útmester. Vállalkozóinak évről évre „árlejtésen" megpályázható megrendelést adott a mérföldkövek, korlátok, kőtörmelék szállítására, a hidak építésére és javítására. Napszámot fizetett az építő-