Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - SZEKSZÁRD A DUALIZMUS KORÁBAN (1867-1918)

Tóth Zoltán Szekszárd a dualizmus korában (1867-1918) Szekszárdnak 1867-ben körülbelül 11 ezer lakosa volt. Felfelé ívelő korszakában volt a földműves többségű mezőváros, ami a népesség növekedésében is megnyilatkozott, a füoxéravész beköszöntéséig. 1. tábla. Szekszárd népességének alakulása 1869 és 1920 között. (A megfelelő népszámlálások adatai szerint) népesség év 1869 1881 1891 1900 1910 1920 polgári 11069 11948 14325 13 884 14913 jelenlévő - 13 895 14947 14025 A népesség növekedését a korszakban két esemény töri meg: a filoxéra és az első világháború. A két egymást követő csapást Szekszárd mezővárosi kistermelő társadalma sohasem volt képes kiheverni. A második világháborúig nem volt már természetes szaporodása: 2. tábla. Természetes szaporodás (+), ül. fogyás (-) 1901 és 1949 között dekádonként: dekád időköz természetes szaporodás, ül. fogyás 1901-1909 (9 év) - 331 1910-1919 (10 év) - 2004 1910-1914 (5 békeév) - 414 1915-1919 (5 év, I. világháború) - 1590 1920-1929 (10 év) - 928 1930-1939 (10 év) + 136 1940-41+ 1946-49 (6 békeév) + 290 1942-1945 (4 év, a II. világháború) - 155

1 A szőlőket ugyan felújították, a gazdasági talpraállás embertelen erőfeszítése azonban megroppantotta a népességnövekedés fő bázisát, a földművesek rekonstrukciót végrehajtó generációját. Sokan, s elsősorban a termékeny korú korosztályok elvándorlásra is kényszerültek. A XX. század elején a város népessége nőtt még, de ennek forrása már a bevándorlás, ami nem a régi mezőváros hagyományos kistermelői rétegeit gyarapította, hanem Szekszárd polgári népességét - amely Európa-szerte kis termékenységű volt. A hadviselés akkori természete szerint a kistermelői rétegekben tett legnagyobb kárt az első világháború is, amely még az 1920-as években is szedte megrokkant áldozatait. A háború és a forradalmak nélküli „boldog békeidők" külsejében átépült, az átélt válságok nyomán belsőleg is megváltozott várost hagytak maguk után. Ez a változás pedig úgy ment végbe, hogy közben Szekszárd megtartotta régi egyéniségét, nem lett sem iparváros, sem országos jelentőségű forgalmi központ. Bortermelő kisváros maradt, s még iskoláinak kiépítésével is ennek a magyar várostípusnak évszázadok óta elmaradt művelődési adósságát pótolta ki.