Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

parasztságot és kézművességet alulról egy napszámos, cseléd, felülről egy hivatalnoki, értelmiségi, vállalkozói réteg határolta. E peremrétegek nagyságáról számszerű adataink nincsenek. A távolság, amely elválasztotta őket a több család által használt szűkös házaktól Fejős János emeletes, 13 szobás házáig ívelt/

88 Ebbe a felső rétegbe nemcsak képzettsége, hanem vagyoni helyzete alapján is beletartozott az értelmiség jelentős része. Orffy Imre mérnök hagyatéka 5500 Ft, kb. azonos egy kereskedő vagyonának értékével, ennél lényegesen nagyobb volt felesége hozománya.

389 Traiber József megyei főorvos majd magánorvosnak 1855-ben 46 hold, 1872-ben már 129 hold földje volt.

390 Gyors ütemben gazdagodott a városi orvos, Thodorovits Lajos is, aki néhány év alatt 30-40 000 Ft vagyont szedett össze.

391 A felső réteg különböző eredetű tagjainak összefonódását, majd egybeolvadását házasságok is gyorsították. A kereskedő Albanich György felesége Traiber Júlia volt, lányát a gazdag ügyvéd Kramolin Emil vette feleségül.

392 A városi társadalomnak ez a vegyes összetételű felső rétege egymáshoz közeledve, a kialakuló belvárosba tömörülve térben is kezd elkülönülni a hagyományos mezővárosi társadalomtól.

393 Az Augusz-ház és a hármashíd közötti utcaszakasz a városi elit pontos keresztmetszetét adja: Bien Márton vállalkozó, Könczöl Dániel vármegyei tisztviselő, Traiber József orvos, Pirnitzer József kereskedő, Kramolin Emil ügyvéd, Albanich György vállalkozó, Kliegl Sándor, egy elszegényedett nemesi család sarja, Ujfalusi Ferenc nyomdász.

394 A társadalmi hierarchia legalsó fokán állókról, a napszámosokról, cselédekről forrásaink keveset mondanak. Nyilvánvalóan a város lakóinak háztulajdonnal nem rendelkező negyedébői-harmadából kerültek ki, de közülük nem mindenki sorolható ebbe a kategóriába. Kisebb réttel, szőlővel - mint láttuk - a város szinte valamennyi lakója rendelkezett, ez azonban bizonyos szinten alul már nem volt elegendő a megélhetéshez. A mezőgazdasági munkák idején a férj és feleség is kénytelen volt napszámot vállalni, hogy a napi megélhetésen túl némi tartalékot halmozzanak fel a téli időszakra.

395 A megélhetés sokszor otthonuktól távolra vetette a napszámosokat. 1852-ben három szekszárdi a Somogy megyei Babocsán volt aratni.

396 A tartalékok híján egyik napról a másikra élőket bármilyen váratlan esemény a legteljesebb nyomorba taszíthatta. A rászorulók a városi szegényalaphoz vagy a Styrum-Lymburg alapítványhoz fordulhattak segítségért. A szegényalapot a városi bírságpénzekből hozták létre. Összege gyorsan növekedett, 1855-ben 1000 Ft, 1859-ben 2860 Ft volt. A pénzt kamatra helyezték ki. A segélyt szűkösen mérték, egy-egy negyedévben 12-45 Ft-ot folyósítottak.

39 A támogatottak esetenként 1-4 Ft közötti összeget kaptak. A pénzt általában idős, munkaképtelen embereknek, árváknak juttatták.

398 A Styrum-Lyburg alapítvány elszegényedett nemeseket támogatott. 1858-ban 50-en élvezték juttatásait, maximálisan 100 Ft-ot. Ezek közel fele, 22 fő szekszárdi volt.

399 Életmód, életkörülmények Az életmód, az életkörülmények, mint a társadalmi struktúra tárgyiasulása, tükrözik a társadalom összetettségét. Az áprilisban alsószoknyában, mezítláb járó 15 éves lány

400 és a házasságába hozományként 10 ruhát, 18 inget, 18 pár harisnyát, 9 hálóinget, 6 pár cipőt, 6 aranygyűrűt stb. vivő polgárasszony

401 végletei között a derékhadat képviselő paraszti réteg asszonyai festett vászonból vagy gyapjúból készített, derekukhoz simuló mellényt, hasonló anyagból készült szoknyát, kivágott elejű cipőt, a fejükön kendőt hordtak. A férfiak kék posztóból készült, flanellel bélelt, csípőig érő „mántli" nevű dolmányt, ugyanabból a posztóból készült bő magyar nadrágot, pitykés gombokkal ellátott mellényt, pörge kalapot, borjúbőrből készült csizmát viseltek. A többnyire tömött földből, vályogtéglából készült alacsony házakat nád vagy fazsindely fedte.

403 A 2-3 szobából, konyhából, kamrából, fészerből esetleg istállóból álló ház berendezése elég szegényes volt: asztal, komód, almárium, ágyak, polc, mosdótál, vizessajtár, vaslábas, cintál, káposztáshordó alkották.