Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

hold) cenzuálisak, ezek után tehát nem jár a városnak legelő. Az 1413 zsellértelket átszámította egész telekre (176 5/S jobbágytelek), hozzáadta a római katolikus, a református pap, a tanító telkét, és így kimutatott 179 5/8 telket, mint úrbéri állományt. Minden telekre 10 hold legelőt számolva 1796 hold legelőt ajánlott a városnak, amely eddig 2206 hold legelő és 2285 hold erdei legelőt birtokolt. Az uradalmi tervezet értelmében elvesztette volna az eddig használt legelő kb. 60%-át.

200 Ezen az alapon a megegyezés nem jöhetett létre. Az egyezkedési tárgyalásokat az uradalmat képviselő pesti pénzügyi ügyvédség javaslatára kezdték újra 1863-ban. A döntés meghozatala az uradalomnak volt sürgős, nem a városnak, hiszen az birtokon belül volt, és az elkülönítéssel járó elkerülhetetlen veszteséget igyekezett a minél távolabbi jövőbe tolni, illetve halogatással az uradalmat nagyobb engedékenységre bírni. A taktika bevált. Az uradalom második tervezete az eddigi 1796 hold helyett 2490 holdat ajánlott a városnak.

201 A város ezt az ajánlatot sem fogadta el, mivel még mindig jóval kevesebbet kínált, mint amennyit eddig a valóságban birtokolt. A peres iratok sejtetni engedik, hogy az uradalom ajánlata megosztotta a város tárgyalással megbízott képviselőit. Egy részük mindenáron meg akart egyezni, de a városi lakosság jogait féltő gyanakvása végül az ajánlat visszautasításra, az ügy peres útra terelésére kényszerítette őket.

202 A békés megegyezés meghiúsulásával nyilvánvalóvá vált, hogy a szekszárdi szántók és rétek úrbéri vagy cenzuális természetének eldöntése nélkül a legelő és erdő elkülönítés sem oldható meg. így az eddig párhuzamosan haladó két ügy összekapcsolódott, és az 1871. évi alispáni bírósági majd a felsőbb fórumok által hozott ítéletek az úrbériséget kimondó döntése egyúttal meghatározta a városnak járó legelő mennyiségét is. Az alispáni bíróság az úrbérinek elismert földekből 214 eszményi telket alakított ki, melyhez hozzáadta a zsellértelkek számát. A kapott 395 5/8 telek mindegyikének 11 hold összesen 4351 875/1000 hold legelőt ítélt. Ez lényegében megerősítette a várost az eddig használt legelőterület egészének birtokában.

203 A kúria által 1874. február 24-25-én hozott végítélet kedvezőtlenebb az alispáni bíróságénál, mert csupán 3600 hold legelőt juttatott a városnak, de még ez is lényegesen előnyösebb, mint az uradalom által ajánlott legelőfelosztás. Az uradalomé maradt a kereskedelem várható növekedése miatt 50 hold nagyságúra kiegészített vásártér. A gyeplegelőt teljes egészében a város kapta, hogy a város határában lévő erdőket megkíméljék a legeltetés által okozott pusztítástól. A bírósági ítéletek határoztak a regálejogok kérdésében is. A jobbágyfelszabadítást követő két évtizedben az uradalmi haszonvételek kérdése számos konfliktus forrása volt. Az illegális kimérésekről, az uradalom kocsmáltatási jogának megsértéséről már korábban szóltunk. A szekszárdi szárazmalom-tulajdonosok is vonakodtak az uradalom regálejogát elismerni és a bérleti díjat megfizetni.

205 1854-ben az agárdi átvágás következtében kiszáradt a Sárvíz régi medre. A kiszáradt mederben az uradalom bérbe akarta adni a homokkitermelés jogát. A város tiltakozott ellene, mivel a folyó egykori medre a közös legelő részévé vált, így már nem volt az uradalom kizárólagos tulajdona. A megyehatóság a község álláspontját fogadta el.

206 Az uradalom a vadászat jogát is bérbe adta. A bérlők gyakori panasza volt, hogy sokan bitorolják a vadászatot, még tilalmi időszakban is lövöldöznek. Akinek nem volt lőfegyvere, az vadászkutyát, agarat tartott, azzal vadászott. A pásztorok kutyái is nagy pusztítást okoztak.

2 A regálejogok megsértése az uradalomnak okozott komoly kárt, másrészt azonban a regálejog számos tekintetben sértette a kereskedelmi és iparszabadságot, és ezzel a gazdasági fejlődés akadályává vált. Az úrbéri pátens és más rendeletek csupán egy részüket szüntették meg, számos haszonvételi jog a korszakon végig érvényben maradt. A bírósági ítéletek is ennek szellemében születtek. Az uradalom magának igényelte a halászat, a malom-, a vásártartás és a kocsmáitatás haszonvételét. A városnak mindenszentektől Szent Györgyig terjedő időszakban élvezett bormérési jogát ismerte el. A város felfogása szerint a regálejog