Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei
A bírósági ítélet nem adott helyt a város keresetének, így továbbra is fizetni kényszerült az évi 8 000 pft bordézsmát. 184 Mivel a terhes dézsmától Szekszárd mindenképpen szabadulni akart, rászánta magát szőlői örökös megváltására. 1853-ban beadott kérését az uradalmat képviselő pénzügyigazgatóság elutasította, arra hivatkozva, hogy a szőlők jogállása még nem tisztázódott. Az ügy 1856-ban került ismét napirendre, amikor rendelet szólította fel a szőlőbirtokosokat a dézsma megváltására. Az eljárás megkezdéséhez meg kellett szerezni az érintett birtokosok hozzájárulását. Szekszárd határában 1465 városbelinek és 399 vidékinek (Tolna, Fadd, Mözs, Agárd, Bogyiszló) volt szőlője. Az összesen 1864 birtokos közül 1492 adta beleegyezését a megváltásba. A megváltás valószínűleg valamennyi érintett egyöntetű akarata volt, a többiek távollétükben mulasztották el az aláírást. 185 1858. szeptember 22-én jött létre az örökváltsági szerződés. 2969 hold szőlő megváltásáért 185 094 Ft váltság fizetésére kötelezték magukat. Az összegből 15 424 o. é. Ft 50 xr a szekszárdi községi iskolai alapot, a maradék 169 699 Ft 50 xr az uradalmat illette. A váltságot 10 év alatt, 1870. január 1-jéig, félévi 8 483 Ft 47,5 xr-os részletekben fizették meg. A fizetés minden év január és július l-jén vált esedékessé a kamatokkal együtt. A birtokosok egymásért kollektív felelősséget vállaltak, és elemi csapás esetére sem kérhettek halasztást. A pénzt a város szedte be, s ő gyakorolta a földesúri jogokat az összeg teljes kifizetéséig. Az uradalom ennek fejében lemondott a szőlődézsmáról illetve annak haszonbérbe adásáról. A szőlők a váltságosok szabad tulajdonává váltak. A szerződés 1859. október 11-én lépett hatályba, a fizetést a város 1860. július l-jén kezdte meg. 186 A megállapodáshoz a VKM is hozzájárulását adta. A megváltás összegét úgy számították ki, hogy az 1853. óta fizetett 8 814 pft bordézsma átalányt 5%-kal tőkésítették, vagyis hússzal beszorozták. A kapott 176280 pft-ot osztrák értékű forintra átszámolva kapjuk a szerződésben megadott 185 094 Ft-ot A megállapodásban megfogalmazott feltételek bár szigorúnak tűnnek, de lényegében megfeleltek a korabeli gyakorlatnak. A birtokrendezési per Még a bordézsma kérdésének lezárása előtt kezdeményezte az uradalom a birtokrendezési per megindítását. A pereket a községek és a volt földesurak az 1856-ban létesített úrbéri bíróságok előtt folytatták. Ez a per volt hivatva az úrbéri állomány meghatározására, elkülönítésére a földesúri földektől, az úrbéri telki állomány után járó erdő és legelő nagyságának megállapítására, és elkülönítésére. A birtokrendezést a község kívánságára tagosítással is összekapcsolhatták. 188 Az úrbéri pert az uradalmat képviselő soproni pénzügyi ügyvédség indította el 1857. június 23-án beérkezett beadványában. Ebben kérte a birtokszabályozás, legelőelkülönítés, az erdei haszonvételek rendezésének végrehajtását, valamint a tagosítást. A másfél évtizedig húzódó per két lényeges kérdés körül zajlott: Az uradalom vitatta Szekszárd úrbéres jellegét, véleménye szerint a lakosság földjei cenzuálisak (azaz pusztán bérlői a földeknek), 190 tehát maguk a városiak tartoznak földjeiket megváltani. A másik kérdés a határ felosztása volt a lakosság és az uradalom között. 1855-ben az úrbérkárpótlási eljárás során a város az uradalommal egyetértésben jelenegyezség alapján úrbéresnek tekinthető. 19 Ennek alapján a föld-tehermentesítési pénzalap zsellértelkenként 50 forintot, összesen 70 650 Ft-ot fizetett az uradalomnak az elveszett úrbériségért. A szekszárdi közalapítványi uradalom a Szekszárdon, Agárdon, Grábócon, Mözsön, Őcsényben lévő birtokai után összesen 252 575 Ft-ot vett fel a fenti pénzalaptól. A pénzt csupán 1864-ben folyósították mert ekkorra dőlt el, hogy az alapítványi uradalmak kárpótlása azonos módon történik. Annál meglepőbb, hogy az uradalom 1858-ban bejelentette követelését a kártérítésre az 1848 óta elmaradt szolgálatért, tizedért, valamint kárpótlási igényét. Keresetét arra az áltette ki, hogy úrbéri telkek a községb léteznek, az 1413 zsellér az úrbérpótló