Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A forradalom és szabadságharc időszaka
zal érveltek, hogy a megyében állomásozó katonaság ereje túl nagy, s nincs esélyük vele szemben a sikerre. A megszálló katonaság fegyelmezetten viselkedik, s nyilván így lenne Pakson is. 54 A paksiak elszántsága kétségkívül rokonszenves, némi realitást az adott neki, hogy a Duna túlsó oldaláról a magyar csapatok rajtaütéseket hajtottak végre a császáriak ellen. De az átmeneti sikerek után Pakson végül mégis berendezkedett a császári kormányzat. 55 Szekszárd fekvésénél, a megyében elfoglalt központi helyzeténél fogva még ekkora támogatásra sem számíthatott volna, így a város vezetőinek magatartását - meggyőződésüktől függetlenül - realistának tekinthetjük. A császári hatalom még az alapítványi uradalommal is konfliktusba került. A megye a Szekszárdon összevont nagy létszámú katonaság elhelyezésére az uradalom kádárműhelyét, a kádárlakást, a hordószínt és a nagy vendégfogadó alsó részét szemelte ki. Az uradalom különösen a vendégfogadó igénybevétele ellen tiltakozott, mivel az bérbe volt adva, s kártérítési perrel kellett számolnia a bérlő részéről. Dőry a tiltakozással nem törődve parancsszóval intézte el a kérdést. Gondot okozott az uradalomnak az is, hogy a hatóságok az uradalmi hajdúk fegyvereit is begyűjtötték, amelyekre az erdő védelméhez szükségük volt. 56 Komoly zavarokat váltott ki a gazdasági életben az a rendelkezés, amely kitiltotta a forgalomból az 1-2 forintos magyar bankjegyeket. Tolna megyében mindössze egy helyen, a dunaföldvári sóházban lehetett március 25.-április 1. között a „Kossuth-bankókat" osztrák pénzre átváltani. Az intézkedés nyomán súlyos pénzhiány keletkezett. A szekszárdi mészárosok húsáremelési kérelméből érdekes kép bontakozott ki a város és környéke gazdasági helyzetéről a „hadigazdaság" közepette. A több száz, ezer fegyveres teremtette kereslet felverte a szarvasmarha árát. A környéken sok lovas katona fordult meg, ami takarmányhiányt és az árak emelkedését vonta maga után. Az élelmezési költségek emelkedése megdrágította a munkaerőt, emelkedtek a napszámbérek. Az Alföldről érkezett kereskedők - itt a magyar kormány volt az úr - csak magyar bankóért voltak hajlandók marhákat eladni. Mivel Tolnában viszont mindenki szabadulni igyekezett a magyar pénztől, hallatlanul - 800-900 forintra, az eddigi ár többszörösére - felment a szarvasmarha ára. Az osztrák megszállás három hónapja, bár a hadiállapot, a politikai koncepció kidolgozatlansága ideiglenes jelleget kölcsönzött neki, számos vonatkozásban előrevetítette a szabadságharc bukása esetére várható politikát. Az a jobbára csak színleges politikai egység, amely 1848 tavaszán a megye politizáló közvéleménye körében létrejött, az osztrák megszállás hatására felbomlott. Windischgrätz kormányzata a megyékben az 1848 előtti konzervatívokra kívánt támaszkodni, akik készségesen vállalták ezt a szerepet. A minden nézeteltérés dacára is közös történelmi-gazdasági alapon álló nemességet az események egy nehéz, kényelmetlen dilemma elé állították: vagy a császári abszolutizmus vagy Kossuthék függetlenséget deklaráló radiaklizmusa. Bárhogyan is esett választásuk, két olyan egymással engesztelhetetlenül szembenálló táborba kerültek, melynek egyikével sem azonosulhattak teljes mértékben. így a politikailag elkötelezettek kivételével fokozatosan visszahúzódott a nemesség hagyományosan irányító rétege. A MAGYAR KORMÁNYZAT IDŐSZAKA A honvédsereg sikeres tavaszi hadjárata nyomán felszabadult Tolna megye is. Jellasics dél felé nyomulva május 2-4. között tartózkodott Szekszárdon. Május 6-ra elhagyták a megyét a császári csapatok. Távozásuk után ismét helyreállt a megye önkormányzata. A császáriak oldalán kompromittálódott megyei vezetés elhagyta helyét. Fiáth István forradalmi kormánybiztos 1849. június 12-re hívta össze a bizottmányi ülést, amelynek feladata a megyei tisztikar újjáalakítása volt. Lényegében a császári kormánybiztos által leváltott vezetőket választották újjá, azokra a posztokra került új ember, amelyek betöltője elkötelezte magát a
