Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A forradalom és szabadságharc időszaka

Önkéntes nemzetőrökkel Tolna megye egy 1200 fős zászlóaljat állított. 28 A tolnai nemzet­őrökből alakult meg később a 46. honvéd zászlóalj. 1848 szeptemberére az ország, s ezen belül Tolna megye helyzete is válságosra fordult. Szeptember 24-én lépett Jellasics a megye területére. Szeptember 19-én Sztankovánszky Imre főispánt kormánybiztossá nevezték ki. A pákozdi csatában Perczel Miklós vezetésével egy tolnai nemzetőr zászlóalj is részt vett. A Jellasics jobbszárnyát alkotó, Roth és Phillipo­vich vezette sereg október 7-én Ozoránál a népfelkelés és a nemzetőrök előtt letette a fegy­vert. 29 A honvédelmi miniszter az ozorai diadalban szerzett érdemei elismeréséül 3 ágyút ajándékozott a tolnai nemzetőröknek, amelyeket Csapó Vilmos ezredes 6 század élén a szekszárdi vámháznál vett át. Innen a menet a vásártérre vonult, ahol Gajdasik káplán mi­sét mondott, és Sztankovánszky méltatta a kitüntetés jelentőségét. 30 A jelentős erőfeszítések ellenére a honvédelem újabb áldozatokat kívánt. Az 1848. ok­tóberi újoncozás során Tolna megyére 3056 újoncot vetettek ki, ebből Szekszárdra 156 fő ju­tott. Szekszárd kiállított 77 főt, beszámítottak 55 önkéntes nemzetőrt - akik közben nyilván átléptek a honvédségbe - s tartozott még 24 fővel. Az egész megye 2622 főt állított ki, 434 honvéddel adós maradt. A bevonulókból alakult meg a 41. zászlóalj 1302 fővel, a 6. zászlóalj­ban 162 fő, Eszéken 188 fő, Pozsonyban 400 fő harcolt. Beszámítottak továbbá 376 önkéntes nemzetőrt, szabadságon illetve beteg volt 54 fő. 31 A növekvő terhek hatására a lakosság lelkesedése csökkent. Amikor májusban Kos­suth kölcsönt kért az országtól, Bezerédj István 1200, Sztankovánszky Imre 1000 Ft-ot aján­lott fel. Újvári József szekszárdi t. kanonok 1 önkéntes tartásának költségeit vállalta. Kölcsö­nök, adakozások gyűjtésére választmányok alakultak. A szekszárdi kerületben Újvári Jó­zsef volt az elnök, tagja volt még a városból Pap Antal és Martin Antal. 32 Makay Kálmán szekszárdi katonatiszt báró Schifkovics ezredében szolgált. A forradalom kitörésekor haza­szökött és szolgálatra jelentkezett a 41. gyalogzászlóaljhoz. 33 A szekszárdi izraelita közösség önként vállalta 1 honvéd kiállítását saját költségére, igaz felajánlásukhoz rögtön egy kérést is fűztek: kérték a főispánt, válassza le őket a paksi gyülekezetről, s tegye őket önálló hitköz­séggé. A főispán teljesítette kívánságukat. 34 A lelkesedés néha túlkapásokat is szült. 1848. szeptember 28-án a mozgósításkor Nagy Ferenc maga helyett fiát küldte el. Kuti Csötönyi Mihály néhány társával erőszakkal tábor­ba vonulásra akarta bírni Nagy Ferencet is. 35 Hogy nem volt osztatlan a lelkesedés, azt az is bizonyítja, hogy Szekszárd a sorozáskor a 156 újoncból 27 helyettest állított maga helyett, jóllehet ez több száz forintjába került. 36 1849. januárban szekszárdi lakosok tiltakozást adtak be a megyének, amelyben pana­szolták, hogy a város határozata értelmében minden ház köteles családi körülményeitől függetlenül nemzetőrt állítani. Ezt még a megye is túlzásnak találta, és a város határozatát érvénytelenítette. 37 A háború nemcsak áldozatokat kívánt, hanem anyagi haszonnal is kecsegtette a vállal­kozókat. Albanich György nemzetőr kapitány, szekszárdi kereskedő 1848. december 17-én szerződést kötött a megyével, amelyben a megyében állomásozó lovasság ellátását vállalta fejenként napi 20,5 pengő xr-ért. A katonai élelmezés haszonbérletét alvállalkozóknak adta tovább. Az üzlet jól jövedelmezett, Albanich négy részletben 5200 pengő forintot vett fel a vármegyétől. A szerződést 1849. augusztus l-jén bontották fel, amikor a hadiesemények már előrevetítették a szabadságharc vereségét. 38 A hadihelyzet 1848-49. fordulóján válságosra fordult. Az országgyűlés és az OHB a harc folytatása mellett döntött, és Debrecenbe helyezte át székhelyét. Tolna megye is egy újabb erőfeszítést vállalt, 2000 főnyi nemzetőrség kiállítását Baranya megye megsegítésére. Mindez azonban már nem segített. Csányi László kormánybiztos elrendelte a Dunán­túl katonai kiürítését. Február 4-én érkezett Nugent császári tábornok felszólítása, hogy Tolna megye hódoljon be Ferenc Józsefnek, az új uralkodónak, és fegyverezze le a Bara-

Next

/
Oldalképek
Tartalom