Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avarok és az avar birodalom

döntött birodalom egyikéből, vagy mindkettőből verbuválódott, menekülni kényszerült csoportokból kovácsolódott egybe.

52 A képet tovább színezi, hogy az avarokhoz a déloroszországi sztyeppén - írott forrásból ismerjük - kutrigur bolgárok is csatlakoztak, akik talán hun eredetű töredéknépek voltak.

53 Mint látjuk, a történeti írott források egyeztetése nem vezet egyértelmű eredményhez. A nyelvészet területén még nehezebb a dolgunk. Néhány személy- és méltóságnév csupán amit ismerünk az avarokkal kapcsolatban, s ez kevés a valóság megismeréséhez. A régészeti megfigyelések sem mutatnak egy irányba. Vannak komolyan értékelhető adatok arra, hogy a korai avarok Közép-Ázsiából kellett származzanak, hiszen a Kárpát-medencében feltárt kora avar sírokban talált viselet maradványai, s a fegyverzet színes képi ábrázolásait ott találták meg. A ma már hatalmas sivatagban, virágzó városok romjai maradtak meg a homok alatt. Kelet-Turkesztánban, Üzbegisztánban, Türkmenisztánban e városok épületeinek falain, színes freskókról olyan férfiak és nők tekintenek a távolba, akiknek viselete, ékszerei, fegyverzete szinte teljesen megegyezik a mi avar temetőinkben találtakkal. A gondot elsősorban az jelenti, hogy e sivatagi területen feltárt sírokban nem találták meg sem az ábrázolt fegyvereket, vagy ékszereket, sem a viseletnek alkotóelemeit. Gyanítják, hogy e néptöredékek esetében, az új etnikai közegben egy korábbi hitvilág újraéledésének eredménye az itt előkerült régészeti anyag.

54 A magyar régészet másik nagy kérdése, hogy a temetkezési szokások egy jelentős része - melyek szinte szívósabban élnek tovább a viseletnél - az Altáj vidékére, Tuva környékére, vagy Mongóliába vezetnek el bennünket. E megállapítást látszik erősíteni néhány régészeti tárggyal kapcsolatos megfigyelés is. A korai avar lószerszámok, s a míves fémedények legpompásabb párhuzamait a belső-ázsiai területek temetőiben találták meg.

55 Mint látjuk, a régészeti kutatás eredménye is legalább két irányba mutatóan ad választ annak a népnek eredetére vonatkozóan, mely egyetlen, nagy „lerohanással" vette birtokába a Kárpát-medence keleti felét. Ebben a történelmi helyzetben Alboin langobardjainak szállásterületek gyakorlatilag semmi más nem védelmezte, mint egy igen kétes értékű „szövetség." E kétségbeejtő helyzetet felmérve, a király zseniális kiutat talált népe megmentésére. Az világosan belátható volt, hogy a számukra félelmetes „szomszéd", Bizánc számára sem volt megnyugtató jelenség. A császárság erőit előreláthatóan sok ideig lekötik, így Itália védelmét nem képes ellátni. A langobardok előtt Itália, már a korábbi „bizánci szolgálataik" alatt kívánatos világnak tűnt. Akkor a győzelmes csaták után csapataiknak azonnal távozniok kellett. Ha valaha is meg akarják szerezni Itália „gazdagságát", akkor ebben a pillanatban kínálkozott olyan lehetőség, mely végleges megoldással kecsegtetett. Itáliában a koncepciózus Narses helyett egy jelentéktelen hivatalnok - Longinus - került a helytartói székbe. A városok „ellenálltak" a bizánci hatalomnak.'

6 Ebben a teljesen zűrzavaros helyzetben Alboin újabb alkut kínált Baján kagánnak. Nevezetesen: elvonul népével Itália meghódítására, új hazát keresve, s ezért Pannoniát átengedi barátainak, az avaroknak. Ám ha ez a vállalkozás sikertelenül végződnék, úgy a kagán visszaszolgáltatja a langobardoknak volt szállásterületeiket, még kétszáz év múlva is. A ravasz nagykán ráállt az egyezségre, hiszen a záradék, mely a kétszáz éves terminust kimondja, valójában nevetséges volt.

37 Kardcsapás nélkül hullott tehát az avarság ölébe Pannónia, úgy, hogy a langobardok még utoljára megülték húsvét szent ünnepét, mely vasárnap akkor - 568-ban - április 1-jére esett. Ezután maguk mögött mindent felégetve elindultak - a szász rokonok csapatai támogatásával, s a csatlakozott népekkel - az annyira áhított itáliai föld meghódítására. Bizalmukat a „baráti avarok" irányában hűen tükrözi az a tény, hogy maguk mögött csupán a felperzselt földet akarták meghagyni. 568-ban tehát ismét új helyzet alakult ki a Kárpát-medencében. Megszűnt a Duna mint határ. Helyette a Kárpátok által körbefogott hatalmas terület, egy jól védhető politikai hatalom és egyben gazdasági egység lehetőségét is felkínálta. Az avarok azonnal éltek is e lehetőségekkel, hiszen valójában már 567 őszétől Pannoniában, a Szerémségben állomásozott az avar haderő egy számottevő egysége.

58