Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

A dézsma alkonya Ha egy törvényt vagy rendelkezést többször is megújítanak, az annak a jele, hogy azt nem tartják be maradéktalanul. I. Ferenc 1802. évi III. dekrétumában elrendeli, hogy a késedelmes tizedelés okozta károkat el kell kerülni. Mihelyt valamelyik határban befejeződik az aratás, nyolc napon belül el kell végezni a dézsmálást. I. Ferenc a szőlősgazdák érdekeinek érvényesítését szolgáló 1807. évi V. dekrétumában elrendeli, hogy a gazdák nem kötelesek egész termésüket a dézsmaházhoz szállítani, hanem a dézsmaszedőknek kell a helyszínre, a szőlőhegyre kimenni és a dézsmát elkülöníteni. A dézsmaszőlőt viszont továbbra is a gazdák tartoztak az uradalmi présházhoz szállítani, amihez rendszerint kiforrázott tárolóedényeket kaptak kölcsön.

485 Augusz Antal alispán a város határában fekvő 34 holdas szőlőbirtokának termését épp úgy köteles volt alávetni az uradalom tizedelésének, mint a város többi polgára. Szabadulni szeretne ettől, ezért holdanként 4 pengő forint dézsmaváltságot ajánl fel az uradalomnak. Ajánlatát az uradalom tisztjei „kívánatos és hasznos" kezdeményezésnek minősítik. Az 1840. évi VII. törvénycikk lehetővé tette, hogy a város polgárai örökre megváltsák földesúri tartozásaikat, adózásukat és szolgálataikat. Ezért az uradalom pécsváradi prefektusa is pártolólag terjesztette fel a szekszárdi alispán ajánlatát, kifejezve azt a reményét, hogy a többi szőlősgazda is követi példáját. Budáról igenlő válasz érkezik 1846 szeptemberében; el kell fogadni a szőlőtized megváltására vonatkozó alispáni ajánlatot!

486 MEZŐGAZDASÁG Földművelés a) A vetéskényszer lazulása Korszakunkban is alapjában véve a 3 nyomásos határhasználat érvényesült. A szántóterületet 3 tagba osztották. Egyharmada (1.393 p.m.) őszi, egyharmada tavaszi gabona, kukorica és burgonya termesztésére szolgált, a harmadik részt pihentették, állatokkat legeltettek rajta, hogy ne gazosodjék el, miközben az állatok elhullajtott trágyája növelte a föld tápanyagtartalmát. A nyomáskényszer abban nyilvánult meg, hogy az őszi nyomásba csak őszi gabonát, a tavasziba csak tavasziakat lehetett elszórni, az ugart vetetlenül hagyták. A nagy múltra visszatekintő határhasználati rend szabályain már 1800 körül rést ütött a gazdaságosságra való törekvés. Baktán, a hidasi és palánki szigetekben Faluhelyen és Malomtán 1801-03. között a gazdák elérték azt, hogy a tavaszi nyomásba őszi gabonát, a palánki és a ruzsamáji földeken pedig az őszi nyomásba kukoricát vettettek. Törekvésüket az uradalom is támogatta.

487 b) Szántóföldi munkák A gazdák évente 4-szer szántottak. Az ún. őszi szántások időpontjai a következők; 1. Június (az ugar feltörése) 2. Augusztus (mélyszántás, „keverőszántás") 3. Október (vetőszántás) A napóleoni háborúk kiváltotta keresletnövekedés felvetette a mezőgazdasági munkák korszerűsítésének kérdését. A legfontosabb munkaeszköz: az eke évszázadokon át fából készült, csupán a laposvas volt fémből. A korszerűsítést pártoló szakirodalomban a Társalkodó 1836. évi 2. száma ismerteti az ún. tolnai ekét. Egyszerű, könnyen kezelhető, s