Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc ellentmondásokkal terhes hónapjaiban, amikor mindenkinek színt kellett vallania, kitűnik a társadalmi kérdések iránti érzékenységével. Az 1848. május 27-i megyegyűlésen a haza megmentésére buzdító lelkes szónoklatával, majd a hadikölcsön beszedésére alakult választmány elnökeként félreérthetetlenül bizonyítja hazafias elveit. A forradalom bukása után megfosztották plébániájától, elfogták az osztrákok, és 1850. január 24-én száműzetésben, a szerviták pesti kolostorában halt meg 65 évesen.

459 Reformátusok Gál András prédikátor 1812-ben mozgalmat indított, hogy a templom mellett álló rozoga fatornyot díszes kőtorony váltsa fel. Négy év múlva, Báthory Gábor püspök ittjártakor, megépült a torony, benne 3 haranggal. A kisebbik (25,5 fontnyi) harangot még 1734-ben öntötték (a hidasi testvérgyülekezettől való), a 76 fontnyi harang 1783. évi gyártmány (mindkettőt már 1786 óta használták a fatoronyban). A 492 fontot nyomó nagyharang 1795. évi mestermunka.

460 Négy évtized telt el a református gyülekezet életében, amikor 1825 májusában a Felsőváros tűzvész áldozata lett. Leégett a templom és a torony, elolvadtak a harangok, tűz martaléka lett az iskola és a lelkészlak.

461 A következő hónapban a presbitérium elhatározta, hogy a templom udvarán deszkából ideiglenes imaházat épít, a városi tanács közvetítésével segélyt kér a megye földesuraitól. A vármegye engedélyezte a pénzgyűjtést. (TmL. közgy. ir. 3/92. sz.) A segélykérő leveleket két-két elöljárónak (Mészáros - Mohai és Csötönyi - Szilágyi) adták át, akik nyomban útnak indultak. Az „Isten dicsőségére" jelszóval indított közadakozás eredményeként 1828-ig elkészültek az egyházi épületek és környékükön az ősi református családok (Csath, Cseri, Csötönyi, Faddi, Gruner, Héjus, Jónás, Kalmár, Majsai, Mészáros, Ohn, Parrag, Ranga, Sárközi, Szászi, Székely, Szeremlei, Szücsény, Tolnai, Török, Töttös) házai.

462 Míg a 18. század utolsó negyedében a gyülekezet lelkészei alig egy-két évet töltöttek Szekszárdon, addig a 19. század első felében (Múzsái lelkészt leszámítva) hosszabb ideig szolgálták gyülekezetüket. Gál András, az eklézsia régi iratainak megmentője, 37 éven át volt szekszárdi prédikátor, Tevékenyen közreműködött a tűzvészt követő építkezés megszervezésében. Utóda, Szekeres András, fiatalon, másfél évi lelkészi szolgálat után halt meg 1844-ben. Pap Antal az első szekszárdi születésű s itt szolgáló református lelkész. Hívei nemcsak valláserkölcsi szónoklatait hallgatták figyelemmel, hanem a hétköznapok etikai kérdéseiben is hallgattak szavára, („...egy elveszett kötelet és baltát hirdetett ki a' Szószékből, melly hirdetés következtében a Kötél meg is lett.")

463 Az 1848-as polgári forradalom eszméi őt is magukkal ragadták. Tagja lett az Ujváry plébános vezette kerületi választmánynak, amely a hadikölcsönt szervezte.

464 A tanítók - Körmendi kivételével - nem sok időt húztak ki Szekszárdon. 1797-1834 között 10 tanító váltotta egymást. Körmendi József volt az egyetlen, aki 20 évet töltött a szekszárdi eklézsia szolgálatában „közkedvességben".

465 A gyülekezet életében meghatározó szerepet vállaló gondnokok (Curator) közül a következők munkássága maradt fenn a 19. század első feléből: Csötönyi, Faddi, Ferenc, Jónás, Kocza, Majsai, Mészáros, Nagy, Ranga, Sárközi, Seres, Szászi, Szeremlei, Tolnai, Töttös családok tagjai.

466 A presbiterek számát 12-ben állapították meg. Új tag választásakor 3 főt jelöltek, s azok közül választottak egyet a hívek. A legtöbb voksot szerző jelöltet a prédikátor feleskette a vasárnap reggeli istentisztelet után. Gyűléseiket a lelkészlakban tartották. Ilyenkor határoztak a templom, az iskola, a javadalmazás, a szertartás és a hívek fegyelmi ügyeiben.

467