Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

A tanítók képesítése és megbecsülése Egyes szakírók szerint a 18. században működő tanítók többsége legfeljebb elemi iskolát végzett, vagy a katonaságnál sajátította el az írás-olvasás és számolás alapismereteit, egy részük munkakerülő, iszákos, csavargó volt.

354 A szekszárdi tanítók etikai- és tudásszintjéről a 18. század hatvanas éveitől vannak megbízható értesüléseink. Baróthy professzorról már szóltunk. 1761. évi szerződésében felmentik minden Járulékos" szolgálat (harangozás, kántorkodás, toronyóra-kezelés stb.)alól. Garantálják védelmét, („...senki őtet bántani nem merészelje, ha pedig megtörténne, illendő elégtételt adunk.")

355 A napi 3-szori harangozás és a sekrestyési feladatok az orgonistára hárulnak, aki ezért fix fizetést kap és részesedik a stólajövedelemből. A tanítók társadalmi megbecsülése végett 1788-ban a helytartótanács arra kötelezte a tanfelügyelőket, hogy iskolalátogatáskor a jelenlevő plébános, bíró és presbiterek előtt a tanítót tüntetően úrnak szólítsák.

356 Az iskolamesterek a jobbágyterhektől és a katonai szolgálattól mentesültek, a várostól lakást kaptak. A Béla téri iskolában tanító 25 éves Horváth Pál Pécsett szerezte tanítói képesítését, magyar, német és latin nyelvet tanít. Zsigmond József már 20 éve tanít Szekszárdonjói beszél németül. A 24 éves Kelemen István, ki korábban Zomborban tanított, jól beszél németül és latin nyelvet is tanít. Mindhármat Bachmann felügyelő szerezte meg a szekszárdiaknak.

357 A Kálvinista utcai református iskola 1784-ben a nagydorogi Király Mátét hívta meg első tanítójának, majd 1789-ben a pécsi tanítóképzőből szerzett iskolamestert, a 29 éves nemes Vörös Sámuelt, aki „trivialista", azaz az iskola mindhárom tárgyát (írás, olvasás, számolás) tanítja.

358 A református eklézsia szigorúan számonkérte a tanító munkáját és példás magaviseletét. Az őcsényi Hetesi Istvánnal kötött szerződés iskolapéldája a tanítóval szemben támasztott követelményeknek. Idézünk belőle: „...minden hónapban kívántatik többször is az Ekklézsia Prédikátorának arról írásban referálni, hogy mit tanítottam. Minden gyanús társalkodást gondosan eltávoztatok, és tsupán hivatalomhoz illendő tisztességes ruhába járok... a Prédikátor úr híre s engedelme nélkül sehova az Ekklézsiából nem megyek."

3 A szekszárdi tanítók a követelményeknek többnyire megfeleltek. Munkájukat a városi elöljáróság, a magyar királyi kamara és a papság felügyelte. A tanítók kandidálása (jelölése) elvileg a városra és a kamarára tartozott, de ettől eltekintettek, „mivel bizonyosak benne, hogy az oskola egyházi elöljárói mindenkor érdemes Tanittót szoktanak küldeni."

359 Az iskolamesterek díjazására mindvégig az a jellemző, hogy kevés a fix fizetés és több az accidentia (természetben járó jövedelem). Ilyenek: búza, sertés, bor, fa. Az első, névről ismert tanítók (Szebényi és Lázi) évi 30-30 forint bért kaptak. Baróthy professzornak 100 forint volt a fizetése. Az elöljáróság engedélyével tolnai magántanulókat latinból felkészített gimnáziumi felvételre, amiért a tolnai rektor megorrolt a szekszárdiakra.

360 Kassay Gáspár 1775. évi iskolamesteri járandósága 280 forint volt azzal a meghagyással, hogy bármennyi gyereket küld a város népe az iskolába, mindegyiket köteles igénye szerint magyar vagy német nyelven tanítani. Ezért Kassay saját költségére két segédtanítót fogadott. A fix fizetést a városi tanács adta, az uradalom évi 12 öl tűzifát és egy sertést, a plébános pedig az egyházi szertartásokon való közreműködésért a stólából évi 40 forintot engedett át a tanítónak; így összesen 351 forintra rúgott Kassay 1775. évi fizetése. A következő évi szerződésben már a stólajövedelemből való részesedés összetevőit is írásba foglalták. Esketésért 7 krajcár, temetésért 15 dénár (7,5 krajcár) jár neki. Német segédtanítója a házasulandók templomi hirdetéséért 7-7 krajcárt kap.

3 A hívek ezenkívül anyaavatáskor (introductio), a halott melletti virrasztásért és búcsúztató énekért, a coleda-ért (házak évi egyszeri beszentelése) is fizettek stólát a plébánosnak, aki maga döntötte el, hogy mennyit ad belőle a tanítóknak.

362