Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

Továbbra is a lakodalmak és vásári sokadalmak állandó résztvevői. Mindamellett utolérhetetlenek a népzene és tánc előadásában.

226 Az uralkodó folytatja anyja cigánypolitikáját. 1783. október 9-i rendeletével eltiltja a cigány kézműveseket a vásárok látogatásától; botozással fenyegeti meg azokat, akik cigányul beszélnek; tiltja a cigánygyermekek meztelenül járását, a fiúk és lányok egy ágyba fektetését. Mária Terézia és fia II. József cigány korlátozó intézkedései nem vezettek eredményre. Továbbra sem tudták állandó lakóhelyhez kötni őket. A vármegye büntető bíróságának aktái arról vallanak, hogy a vásárok látogatóinak egy része cigányok közül került ki. EGYHÁZAK A 18. századi szekszárdiak kb. 80%-a katolikus, 16%-a református, 4%-a evangélikus, görögkeleti és zsidó vallású volt. Az évszázad utolsó negyedéig csak a katolikusoknak volt folyamatosan lelkészük és kántoruk. A reformátusok a század első harmadában tarthattak levitát, majd ötven éven keresztül Őcsénybe jártak istentiszteletre. Katolikusok A katolikus egyház többnyire a helybeli plébános, átmenetileg (1717-1763) a simontornyai ferencesek útján látta el a lelkészi teendőket. Mikeházy András az első névről ismert szekszárdi plébános; Mérey hozta Szekszárdra, s a híveken kívül alkalmi feladatokat is rábízott. így pl. 1696ban Asszonfa, Ete, Hidas és Szak puszták visszaperelése ügyében határjáráson vett részt.

227 A Rákóczi-szabadságharc kitörése évében Csepreghy Mátyás a plébános; további sorsát nem ismerjük. A jezsuiták 1711-ben visszatértek a száműzetésből, ahova Rákóczi küldte őket.

228 Mérey bécsi fogsága utolsó évében (1711) két jezsuita páter: Czignarovits Mátyás és Huszár János látta el a szekszárdi plébánia lelkészi teendőit. Nevükhöz fűződik a szekszárdi anyakönyvezés bevezetése. Tevékenységük homlokterében a térítőmunka állt, akárcsak Prentaller páternek, aki a pécsi egyházmegye községi elöljáróit is bevonta terveibe. Mivel „...nem lehet egy csapással a fát levágnyi, annak okáért nem kezdhetünk egész országban mindenütt a megtéréshez, hanem ott hol tudgyuk, hogy a Feőknek (vezetőknek) akarattya kivánnya." Ezért felszólítja őket, hogy járjanak elöl jó példával a térítésben.

229 Valószínűleg róluk szól a nagyszombati jezsuiták beszámolója, amit a szekszárdi misszióról készítettek. Eszerint :„Az egykor népes szekszárdi apátságban, amely a török iga alatt nyögött, a lakosok eretnekké (érts: muzulmánokká és protestánssá) váltak. Közülük az alábbiakat vezettük vissza az anyaszentegyház kebelébe: Simon Márton kálvinista prédikátor Szabó Ferenc, az apátság 64 éves kálvinista szolgája Tóth Erzsébet 60 éves szekszárdi kálvinista Tóth Mihály szekszárdi kálvinista Torma István szekszárdi luteránus."

230 A jezsuiták nem tartózkodhattak sokáig Szekszárdon, ugyanis Mérey, röviddel kiszabadulása után, átveszi a lelkészi és anyakönyvezési feladatokat; első bejegyzése 1711. október 4-én Vinkler János kádármester kislányának megkeresztelése. A jezsuiták vezette anyakönyv 1. oldalának fejszövegét Mérey a következőkkel egészíti ki: „ad tempus exiguum", azaz: rövid ideig, ti. a jezsuiták csak rövid ideig anyakönyveztek.) Méreyt közéleti elfoglaltságai gyakran elszólították Szekszárdról, ezért 1712-ben Némethi Istvánt, 1716-ban Kiszely János Istvánt, 1717-ben Kocsis Mihályt bízta meg a lelkészi