Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

csizmadiáktól szerzett minta szerint. A céh atyamestere Szatovics Miklós, céhmestere Bottyán György lett. Első tagjai: Bors István, Horváth Pál és Sziver István. Mindhárman tagjai a városi elöljáróságnak, sőt Bors 1726-27-ben a főbírói tisztet is betöltötte.

165 Jövedelme nemcsak a kordován, szattyán és tehénbőrből való csizmák és a cipellők varrásából, hanem 10 kapás területű szőlejéből is származott.

166 Csizmazia Pál pedig az 1729-30. évre szóló elöljárósági választáson, ahol Fehér Jakab már harmadízben került a főbírói székbe, másodbírói tisztet kapott.

167 A század derekán 12 adózó csizmadiát vesznek fel a város adózói jegyzékébe. Két évtized elteltével 27-re emelkedik számuk.

168 A magyarok vannak túlnyomó többségben (81%), 4 szláv (Szvacsek, Petrovics, Koleda, Ulákovits) és egy német (Hofreiter) van soraikban. Ágostont, Kovácsot és Oszolit leszámítva, mindegyiknek van szőleje; 14-nek 10 kapás alatt, 9-nek ennél több. A többi kézműves részletes ismertetése helyett táblázatba foglaljuk az 1772-73. évi népességösszeírás megfelelő adatait. A kézművesek 1772. évi mesterség szerinti megoszlása Mesterség Mesterek Mesterség Mesterek száma száma Takács 31 Faesztergályos 2 Csizmadia 27 Bognár 2 Szabó 22 Mészáros 2 Szűrszabó 9 Pék 2 Varga 9 Szappanfőző 2 Szűcs 8 Gombkötő 2 Kalapos 8 Ötvös 2 Fazekas 8 Nádverő 2 Kádár, pintér 6 Kesztyűkészítő 1 Kovács 6 Kordoványos 1 Kőműves, építész 5 Fésűkészítő 1 Lakatos 4 Harisnyakötő 1 Szíjgyártó 4 Csapó 1 Asztalos 4 Táskakészítő 1 Ács 3 Mézeskalácsos 1 Molnár 3 Ködmönkészítő 3 Összesen: 183 Magyarországon 1777-ben 242 keresőre jutott egy kézműves. Szekszárdon - öt évvel korábban - a város összes adózójának száma: 733 fő, s közülük minden negyedik polgár kézműves. Rajtuk kívül még 16-an (főként ősi szekszárdi családok, pl. a Bekes, Madaras, Sárközi, Sörös, Szücsény, Török) malomrészt is bérelnek.

169 A kedvező képet minden bizonnyal beárnyékolja az a tény, hogy a kézművesmesterségből nem tudott volna mindegyikük megélni; nagyon sokan kénytelenek tavasztól őszig szőlőművelésből kiegészíteni jövedelmüket, s ez idő alatt szüneteltetik tanult mesterségüket; nem járnak vásározni, felmondanak kocsisuknak.

170