Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

A vármegye pedig az 1714. szeptember 8-ra Pozsonyba összehívott országgyűlés elé vitte a palánki vámszedés ügyét; „Való ugyan az, hogy ezeket a hidakat az apátúr, mint földesúr a saját erejéből igen nagy költséggel tartja fenn, mégis a vámoknak szedése a haza törvényeivel ellenkezik és a kereskedésnek is igen nagy kárára van."

98 A Mérey ellen felhozott vádak abban a korban minden földesúrral, állami hivatalnokkal, sőt a községek népével szemben is felmerültek. így pl. Zenneghi György Kristóf birtokos és Miklesics György harmincados, vámos, postamester 1713-ban - Mérey távollétében - betörtek az apátság székházába, kifosztották s elvitték tűzifáját. Utána kirabolták Mérey kocsmáját is.

99 A következő évben Foltini Imrét, a szekszárdi apátság tiszttartóját és Szlovenics Mihály szolgabírót a decsi molnártól fellázított lakosok vízbe akarták fojtani, s miután ezt nem sikerült keresztülvinniük, éjszaka meglepték az őcsényieket, s válogatás nélkül, felnőttet és gyereket megvertek.

100 Mérey viselkedésének megértéséhez segíthet bennünket az a tény, hogy ő két ízben is jelentős összegű kölcsönt adott a vármegyének, de azt két évtized múlva sem kapta vissza. Hiába hivatkozik a vármegye érdekében, saját költségén tett pozsonyi és bécsi útjaira (pl. a megye régi határaira vonatkozó oklevelek beszerzése), a vármegye hallgatással válaszol.

101 A bécsi udvarnak végül is úgy sikerült békességet teremteni, hogy húsz évvel szekszárdi apáttá való kinevezése után, 1713. szeptember 29-én vegliai címzetes püspökké neveztette ki Méreyt. Ezután már nem perlekedik a kincstárral, panaszait inkább a vármegye közgyűlésein teszi szóvá meghatalmazottai útján.

102 Nemsokára megtörtént az, ami addig a magyar egyházi hierarchiában nem volt szokásban, hogy t. i. Mérey - valószínűleg a bécsi udvar nyomására - koadjutort (helyettest) kért maga mellé. Az udvari kamara tüstént tájékozódni akart Mérey 1717 őszén benyújtott kérvényének várható következményeiről. Úgy vélte, hogy Mérey halálával rátehetné kezét a szekszárdi apátság jelentős hozamú birtokaira s azokat a nagyszombati egyetemnek adományozhatja az uralkodó 50 000 forintos adósságának megváltására. A császár azonban figyelmen kívül hagyva az udvari kamara 1717. okt. 29-i ülésének határozatát, amely ellenezte Mérey kérelmének teljesítését, ugyanazon a napon aláírta Trautsohn János Lipót herceg miniszter 17 éves fiának szekszárdi segédapáttá való kinevezését. A királyi adománylevélből kitűnik, hogy Trautsohn János József grófnak, a kiskorúsága ellenére segédapáttá kinevezett új földbirtokosnak az ősei nagy érdemeket szereztek, s ezért 1609-ben az országgyűlés kitüntetésképpen magyar honosságot adományozott nekik. Méreyt 1719. november 10-én Nagyszombaton elragadta a halál. Ott is temették el.

103 A szekszárdi apátság az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott, de mivel a pécsi egyházmegye területén feküdtek birtokai, ezért Mérey még életében alapítványt tett két idevalósi papnövendék képzésére a nagyszombati Szent István szemináriumban.

104 A pécsi káptalani levéltárban őrzött végrendeletben Mérey a szekszárdi templom felújítására 1500 forintot, az apátságra 4000 forintot, Szekszárdon élő cselédségének és a tanítónak a megélhetésére gabonát és bort hagy.

105 A töröktől visszafoglalt Szekszárdon újjászervezett bencés apátság három birtokosa közül Trautsohn élvezte legtovább az apátság javadalmait, mégsem került az utókor érdeklődésének középpontjába. A királyi adománylevél kikötötte, hogy Mérey korai halála esetén a magyarul nem tudó Trautsohn köteles maga helyett a hazai nyelvben jártas egyházi embert a lelkipásztori teendők ellátására Szekszárdra küldeni. Ezért Strupi György simontornyai papot tette meg szekszárdi adminisztrátornak. Trautsohn az apátsághoz bécsi érsekké kinevezése után is ragaszkodott, bár eddig nem találtunk utalást arra nézve, hogy meglátogatta-e akárcsak egyszer is az apátság székhelyét. A Simontornyán 1751-ben megtartott vármegyei nemesi közgyűlés a bátai és dunafóldvári apáttal egy sorban marasztalja el Trautsohn szekszárdi apátot, akik hazánk határain kívül székelnek és minden jövedelmüket ott költik el.

106