Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

ván erdő földeken elásták, elrejtették, végre Sallai András akkori őcsényi lelkésznek felajánlották, ez pedig Patai Samuel úrnak adta át." Patai Sámuel tolnai református lelkészt Szilágyi Benjámin Istvánhoz, 1647. szept. 10-én, Tolnán kelt leveléből azonosíthatjuk. Ebből a levélből a szekszárdi református egyház fenti hagyományának valamilyen korát is meghatározhatnánk: az elmondott események a 15 éves háború kora és az 1647 előtti évekre tehetők. Ezt Patai Sámuel idézett leveléből vett idézet is megerősíteni látszik: „a reformátorok és az egyházak a dunáninneni részeken, amelyek megvoltak is, már tönkrementek, most is az említett Tolna, Bölcske, Földvár, Ete (...) Decs már elnéptelenedtek, akárcsak mint sok más az említett egyházak közül, mint Szekszárd, Bátaszék, Báta".

143 Szekszárd református magyar lakossága 1650 körül már Őcsényre járt templomba, s a mezőváros központjából teljesen kiszorult. A meglévő 133-200 fős népesség a Bartina utcában lakott. Rajtuk kívül mintegy 300 fős mohamedán török (bosnyák) és görögkeleti délszláv népesség a Béla tér környékét, a Zalka Máté utcát és a vár körüli háztelkeket foglalta le. Szekszárd 1650 körüli török említését találjuk Kirimi Ibrahim „A legbiztosabb út a városok és az országok megismerése" c. művében: „Szekszárd tartománya Belgrádból Budára menve (...) Szekszárd városát találja az ember, s van ezen városnak szandzsákbégje (emír ulliva), Isztanbultól 26 napi járóföld".

144 A legismertebb és legrészletesebb török leírója, Evlia Cselebi 1663 nyarán járt Szekszárdon, amikor Belgrádból Budára utazott. Ő a következőket látta: „Szekszárd várába érkeztünk ... mikor Szulejmán szultán kezébe került, külön szandzsákbég székhelyévé lett, bégjének a padisahtól 123 400 akcse külön jövedelme van, ziámetje, tímárja, alajbége és cseribasija van: a szabályzat szerint dzsebelikkel és bégjének 500 katonájával együttesen 1600 katonája lesz, 150 akcse jövedelmű osztályú kaza, budai kuli szerdárja, várparancsnoka, és 200 rendes katonája van, a vár alakja egy sétahelyes magas dombon négyszög alakú kőépületű vár, de magányosan áll, összesen nyolc tornya van,... alacsony árok veszi körül, a várban csak öt ház van, a többi helye szabad tér, Szulejmán hán dzsámija kicsiny deszkaépület, a déli oldalra nyíló egy kapuja ... a várnak északi részétől a Duna folyóig... sík rét van, melynek környéke termékeny föld, némely helyen nádasok vannak, a várnak környékén kimagasló dombok vannak,... külvárosa... a vár felé hajló dombon fekszik és 500 deszkatetejű alacsony házból áll. A bég palotája azonban elég magas derék palota. A vár kapuja előtt az árkon túl egy kicsiny, sötét fürdője van, e fürdő útján túl pedig egy cseréppel fedett fogadója van,... összesen négy imaháza van, a csársiban lévő dzsámi cseréppel van fedve ... népe határszéli bosnyák emberekből áll. ... e külváros mögött lévő halmokon és dombokon mind rózsaligetes szőlők, kertek és folyóvizek vannak...". Evlia Cselebi útleírását szegényes forrásaink kiegészítésére csak kritikával használhatjuk fel. Evlia Cselebi művét az akkor a törököknél divatos széppróza műfajában írta. A számadatait a leírt alakjuk szövegében a rímek hangzása szerint önkényesen, a rímek alapján alakította ki. E kritikai megjegyzés ellenére Evlia Cselebi jó földrajzi leírást készített. A vár és a külváros, ahogy ő a mezővárost megnevezi, alakjára és jelentős épületeire elfogadható leírást nyújtott. Szekszárd másik leírója Ottendorf Henrik volt, aki csupán az országúton utazott át. Ezek szerint csak azt írhatta le, amit onnan meglátott: „Szekszárd palánk két órányira fekszik Óvártól (Újpalánk), közel a Dunához, fákkal és bokrokkal borított dombon. Igen silány és gyengébb, mint Óvár (Újpalánk), de egyik oldalon részben kőfallal, különben pedig sárfallal van bekerítve. Mindjárt a palánkkal szemben, közel a Dunához áll egy leégett vendégfogadó, de más ház nincs. Négyszögben magas cölöpökön álló kerítés veszi körül. Két kapuja van és a Dunáig ér le, úgyhogy az utasnak szorosan a palánk mellett kell elhaladnia. A vidék, mihelyt az ember az Óvár mögötti mocsárnál fekvő hegyen átjut, egészen idáig nagyobbrészt sík föld, s ezt csak itt-ott tarkítják kis dombok és néhány fa...".

145 Ha a két leírás egyes megállapításait összevetjük, Szekszárd külső képének valamilyen megközelítő jellegű valós állapotára következtethetünk. A két leíró megegyezik abban, hogy a szekszárdi vár alakja négyszög, de a vár falait illetőleg már eltérnek. Evlia kőépületű-