Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON

Többségük saját vermében tárolt, gyakorta sáros jeget használt fel italok hűtésére, amit a polgármester is szóvá tett. Az igényesebb vendéglősök a városi jéggyártól vásárolták a jégtömböket, kockákat, s azokat tiszta jégszekrényben tárolták.

62 Alig akadt vendéglő, amely megválogatta vendégkörét, mert attól tartott a bérlő, hogy kellő forgalom híján tönkremegy. E reális veszélyre figyelmeztették, különösen a gazdasági válság éveiben, a sorozatos vagyonbukások. A korcsmárosok többnyire saját termésű boraikat vagy a helyi pinceszövetkezet megbízható faj borait szolgálták fel vendégeiknek. A forgalom bármely szerény mértékű növelése érdekében szívesen bocsátottak helyiséget az egyesületek rendelkezésére, építettek kuglipályát, ritkábban újságot is járattak a törzsvendégek kedvéért. A borravaló rendszerben változást hozott az 1936. május 25-iki kormányrendelet, mely eltörölte a vendéglői és kávéházi borravalót, helyette kiszolgálói díj címén a fogyasztott ételek és italok árának 15%-át kell fizetnie a vendégnek.

63 Az Almássy-vendéglő Almássy Lajos Wosinsky u. 6. sz. házában. 1929-ben eladta és vásárokba járt italt árusítani. A Szekszárdi Törekvés S.C. klubnak is helyet adott. A Bableves-csárda a parásztai út mentén állt. A Bagolyvár-vendéglő Komlóssy Antal Arany J. u. 11. számú házában működött. I. világháborús rokkantként kapta meg az iparengedélyt. Halála után, 1932-ben ifj. Bede Sándor vette meg a vendéglőt és föllendítette forgalmát. Ismertebb bérlői: Horváth József, Földesi József, 1943-tól: Balaskó Pál.

64 A Borréi-csárda a Borrév dűlőben, a Keselyűsi út mentén. A Csapó-kocsma Csapó Lajos és Ferenc Mikes u. 1 szám (egykor: Vásártér u. 1. Csokonai u. 11. sz. sarokház) alatti kocsmája, főként munkások látogatták. A Csatári, ismertebb nevén: Szilfa-csárda. Tulajdonosa: Prantner Ferenc. A Csörgetói vendéglő Gauzer Ádám kereskedő strandfürdővel egybekötött, tavasztól őszig üzemelő, szórakoztató helyisége. Hétvégeken rendszeres fiakkeres, majd autóbuszjárat vitte s hozta a kirándulókat. Bérlői: Ács Sándor (állásából felfüggesztett gimnáziumi tanár, 1935), Kovács József (1943). A Cziráki-kocsma a hajdani újvárosi vámház épületében. Engel Pál vendéglője (1929. évi adat). Nagy Ferenc helytörténész szerint övé volt akkoriban a Mozi-vendéglő. Az Erzsébet szálló Obernig Károlyné tulajdonában, Széchenyi u. 59. sz. házban. Kevés szobával, de tágas udvarral bíró fogadónak tekinthetjük. A II. világháború előtt megszűnt. A Fehér-csárda a városból Pécsre vezető régi országút és a Mözs-Tolna-Budapes felé menő út kereszteződésében, a Szent Mihály dűlőben, ö. Fehér Istvánné tulajdonában, de kiadta bérletbe Martonosi Ferencnek.

66 A „Ferenc József"-kantint Huber Ferenc nyitotta meg 1920-ban a br. Augusz Imre 11. sz. családi házában. Gaál Gyula „kirakatos vendéglője". Béla tér 5. A tulajdonos az üzlet első felében csemegeüzletet bérelt. A hátsó traktusban italt mért ki. A „kirakat" csak a bolt Béla tér felőli frontján volt meg.

68 Haspell-féle, bérlője után Posch-féle vendéglőnek is hívták a Szent István tér 5-7. sz. alatt, a Süket Korzó járdaszintjénél mélyebben fekvő szórakozóhelyet. Haspell József 1927-ben kapott iparengedélyét az örökösök 1938-ban visszaadták. Működése alatt jelentős szerepet vitt a szekszárdi és megyében élő vendéglősök megszervezésében. 1921-ben megalapította a Tolnamegyei vendéglősök részvénytársaságát, megválasztották az rt. igazgatójává. Városi képviselő. Az I. világháború alatt a Vöröskereszt szállítója. A meg nem térített szállítmányok miatt kénytelen eladni 48 holdas birtokát. Nevelt fia, Károly hősi halált halt. A bérlők között van Horváth József, aki onnan 1931-ben átmegy a Mozi vendéglőhöz, hogy azt föllendítse.

69