Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON
A Novák-féle vendéglő Rákóczi u. 42. Nóvák József korcsmáros bérli. Obernig Henrik kifőzdéje, Széchenyi u. 47. A Polgári Olvasókör vendéglője, Rákóczi u. 16. A vendéglő és kerthelyiség a Kossuth u. felől is megközelíthető volt. Bérlője: Obernig Károly, aki atyja és nagybátyja üzletében tanult. Atyja halálakor, 1914-ben átvette annak üzletét. Régi vendéglős família tagja. Több egyesület, köztük a Zsidó kaszinó, valamint a vendéglős rt. igazgatósági tagja. 78 Rózsabokor vendéglő a Szent Mihály dűlőben. Tulajdonosa, az 1881-ben Szekszárdon született Horváth József szakképzett pincér, 1910-12. között az úri, 1912-16. között a kereskedelmi (zsidó) kaszinó vendéglőse. 1919-29. között Haspell József vendéglőjének üzletvezetője, 1938 áprilisában nyitja meg Rózsabokor-vendéglőj ét. 79 Schaffler Jakab „Kiskulacs", ill. „Hamistanú" vendéglője a törvényszék mögött (Flórián u. 6.) működött. Jólmenő üzletét 1928-ban bővíti, 1930-ig hatalmas jégvermét a város bérli. Saját termésű vörösborát az I. világháború idején kolera elleni gyógyszerként árusítja. A legtöbb adót fizető szekszárdi polgárok egyike. Stenger István kifőzdéje, Szluha Gy. u. 4. Szegedy István vendéglője, Árpád u. 36. Az 1925-ben nyitott vendéglőre a csekély számú emlékező már csak borkimérő helyként, ételforgalom nélkül, ismeri. A „Szegzárd" szálló kávéháza és étterme, Garay tér 1., ill. Széchenyi u. 33-35. emeletes épület, a város tulajdonában. Számos rendezvénynek adott helyet. Színháztermének 1893. évi felavatásakor fellépett Jászai Mari, itt hangversenyezett 1907-ben saját szerzeményeivel, köztük a „Száz szál gyertyát, száz icce bort..." dalolva Fráter Lóránd, itt járták a két háború közt a tánciskolások a koszorúcskát, itt rendezték meg az iparművészeti bemutatókat. Éttermében muzsikált Jónás Laci dalszerző és az idősebb nemzedék emlékeiben élénken élő Nővé István magyarnótaszerző és cigányprímás, aki többek között egy helybeli ügyvéd, dr. Kiskéry Kálmán verseit is megzenésítette. Nővé István egyike azoknak a cigányprímásoknak, akit a középosztálybeliek maguk közé fogadtak. Az I. világháború után többen is bérlik a szállót, kávéházat és éttermet. Egyikük a közel 20 alkalmazottat foglalkoztató Benkő József, aki föllendíti az üzletmenetet, meggazdagodik, ezért a város egyik legtöbb adót fizető polgára, s mint ilyen, tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságának. Gyermekei mellé játszópajtásokat vesz fel. Bérdi József bérlővel 1929-ben találkozunk, aki minden érkező vonathoz kikocsikázik egylovas fiakkerével, hogy az ideérkező idegenek, főként kereskedelmi utazók nála szálljanak meg. Utóbbiaknak kedvezményes árat számol fel. 1931-ben Bordás Ernő, egykor jászberényi főpincér, nyeri el a bérletet. Ugyanez évben tűnik fel Erdős Miklós bonyhádi vendéglős neve, aki 12 éves bérleti szerződést köt a várossal, de két ízben is szünetelteti iparát. 80 Szekszárdi (Frei) István vendéglője és szállodája. Csokonai u. 5. Eredetileg gazdálkodott, szőlőbirtokkal is rendelkezett. 1927-ben váltotta ki az iparát s hatszobás szállodát, klub- és kuglizóhelyiséget nyitott. Résztvett a Szekszárdon rendezett 1933. évi Jaluszövetségi" kiállításon, felállította a „Frei-féle 20 filléres büfét". A férfivendégek kedvéért pincérnőket alkalmazott vendéglőjében. Bohém embernek ismerték, ami a vendéglő ablakaiban elhelyezett különféle elmés mondásokban is megnyilvánult. Pl.: „Meghalt Hitel Flórián!" 1935-ben tönkrement, Budapesten vállalt pincérmunkát. Utóda: Miklós János, rövidesen elhunyt, özvegye folytatta az ipart. (Miklós Brassóban szabadult fel pincérnek. Erdélyben, majd Trianon után Budapesten, végül, haláláig Szekszárdon dolgozott.) A Szunyog-csárda a Sió közúti hídjától nyugatra, a csatorna Budapest felé eső oldalán. Bencze János borbély nyitotta meg, a szekszárdi Pinceszövetkezet borait árusította a főként csak nyáron nyitva tartó, horgászok látogatta kis csárdát. 82 Untermüller Jenő kereskedő kocsmája, Zrínyi u. 9. Az üzlet mögött helyezkedett el az inkább i'vó-nak, mint vendéglőnek nevezhető kocsma.
