Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE

Igazgatói főorvosi működésének utolsó éveiben 3 főorvos társával, 3 alorvossal dolgozott a közel 400 ágyas kórházban. Munkájukban 14 férfi és kb. 30 nőápoló (az utóbbiak közül 26 apáca), 4 férfi és egy nőtisztviselő, 9 férfi és 3 nőcseléd segített. A főispáni kinevezés után, az új igazgató főorvos 1926. november l-jétől dr. Treer István lett. Ugyanakkor bízták meg a budapesti II. számú sebészeti klinika tanársegédjét, dr. Nóvák Miklós egyetemi magántanárt, helyettes főorvosi minőségben a sebészeti osztály vezetésével. Ettől kezdve tehát már négy osztálya volt intézetünknek; a dr. Treer István által vezetett belgyógyászati és dr. Nóvák Miklós vezetése alatt álló sebészeti osztály mellett, az elmebeteg és fertőző osztály élén dr. Sztanó Sándor, a labor-, rtg- és kórbonctani osztály főorvosa pedig dr. Kovács V. Károly volt.

25 A KÓRHÁZ TOVÁBBI FEJLESZTÉSE A kórház működését alapjában megrázó válság után az intézet gyors fejlődésnek indult. Már 1914-ben felmerült a kórház területén egy új pavilon létesítése. Mint Forster Zoltán alispán írta: „Érzékeny hiányát képezi a kórháznak a nagy betegforgalomhoz való elégtelensége. Szintén nagy hiányát képezi a kórháznak, hogy nincs a mai kor követelményeinek és az orvosi tudomány haladásának megfelelő külön sebészeti pavilonja. E hiányokon segíteni hivatott a múlt év szeptember hó 25-én tartott vármegyei közgyűlésünkből a belügyminiszter úrhoz pártolólag fölterjesztett sebészeti pavilon építésének engedélyezése".

26 Tolna vármegye nagy beteglétszáma, egyetlen kórházának bővítése az 1920-as években már feltétlenül szükségessé vált. Fáradhatatlan felvilágosító munkával ezért harcoltak a mindenkori igazgató főorvosok és ezt támogatta a hálás betegek elismerése is.

27 A kórházi bizottság előterjesztésére a vármegye közgyűlése 1926. év decemberében foglalkozott először azzal a gondolattal, hogy a kórház túlzsúfoltságának és a régi épület tűrhetetlen állapotának megszüntetése céljából - arra alkalmas helyen - egy új kórházat, a kor követelményeinek megfelelően felépít, ha e célra sikerül nagyobb államsegélyt kapni és a napi ápolási díjakat felemeltetni.

28 Dr. Treer István, a kórház új igazgató főorvosa látva, hogy a hagyományos bővítésnek gátat szab az utcákkal határolt szűk kórházterület, elhatározta, hogy megkezdi az intézet távolabbi területen való terjeszkedését. Ezzel új fejezet kezdődött kórházunk történetében; vége lett az egybefüggő területen való kórházépítésnek és az intézetre felügyelő bizottság új, távolabbi terület igénybevételét vette célba. A kórházigazgató főorvos kérése meghallgatásra talált Szekszárd város polgármesterénél, Vendel Istvánnál, aki felajánlotta ingyen a város tulajdonában levő újvárosi temető és környékének területét az új kórház építésének céljára. Ezen városrész igénybevétele mellett szólt az, hogy nem került pénzbe. Ellene azonban, hogy e rész meredek volta nem a legmegfelelőbb volt erre a célra, valamint a régi kórháztól való nagy távolság miatt a két kórház-komplexum adminisztrációja lett volna megnehezített.

30 A kórház igazgatósága egyenlőre mellőzve a területvételt, a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium javaslatára dr. Fábián Gáspárt, a kórházépítésben jártas műépítészt bízta meg a kórházbővítés terveinek és költségvetésének elkészítésével. Ezeknek elkészülte után, dr. Treer István azt javasolta, hogy a vármegye a kórházépítés szükségességéről egy memorandumot készítsen és ezt egy bizottság adja át a népjóléti és munkaügyi miniszternek. Jankó Ágoston főispán vezetésével e küldöttség - átérezve az ügy fontosságát elkészítette ezt a feliratot és eljuttatta a miniszternek. A kórház ezen bővítési tervének kezdettől fogva lelkes pártolója akadt dr. Pesthy Pál, az akkori igazságügyi miniszter személyében, aki mint a megye szülötte és a gyönki kerület képviselője tekintélyének teljes súlyával támogatta ezt a kezdeményezést. Tárgyalásainak eredményeként dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter hozzájárult az új kórház-