Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - Szántóföldi termelés

2. A mezőgazdasági terményértékesítés előmozdítására törjék le a gabonauzsorát, létesítsenek közraktári hálózatot, tőzsdei reformot hajtsanak végre, vegyék revízió alá a kereskedelmi és vámszerződéseket, a kartellek törvényi szabályozását, vasúti tarifa reformját, közmunkákat biztosítsanak. 3. Kérik az adóztatási rendszer további reformját és egyszerűsítését és a kis agráregzisztenciák nagyobb kímélését. Ennek érdekében a szőlő földadójának csökkentését, forgalmi adó bevezetését, söradó felemelését, borfogyasztási adó eltörlését. Falusi szeszfőzdék és mezőgazdasági szeszgyárak gazdaérdekeltségek részére való engedélyezését, a hegyközségi törvény költséges rendezésének felfüggesztését 4. Kérik a földbirtokreform mielőbbi végleges megoldását, a megváltás megkönnyítésére, a vagyonváltsági földek megváltására, ül. bérletre vonatkozó rendeletek enyhítését. 5. Olcsó, hosszú lejáratú hiteleket biztosítsanak a mezőgazdaság számára. 6. Kártalanítsák a hadigondozottakat és hadiárvákat. 7. Az államháztartás vezessen be nagyfokú takarékosságot. 8. Általában karolja fel a vezetés a vidék és falu gondját.

39 E követelések hatására is a kormányzat különböző, mezőgazdaságot támogató intézkedést léptetett életbe. Egyik legfontosabb a gabonatermelés segítése, az ún. boletta rendszer, mellyel a gabona árát államilag emelték. Aki gabonát akart vásárolni, először mázsánként 3 pengőért gabonajegyet kellett vennie. A szelvény egyik részét a termelőnek adta, s emellett a kialkudott árat is kifizette a gabonáért. A termelő a gabonajeggyel adót fizethetett, a maradékot készpénzre válthatta. Ezenkívül mentesítették a földadó alól az 5 kat. hold alatti kisbirtokokat. 1932 nyarán átdolgozták a terményrendeletet: a búzát, rozsot, kétszerest csak gabonajegy kíséretében lehetett forgalomba hozni. A gabonajegy ára 10 P mázsánként (szelvény 4 P, gabonalevél 6 P). A gazda minden eladott q gabona után 4 P szelvényt kapott térítésre. Akinek egy község határában lévő összes birtoka évi 100 aranykoronánál többet nem jövedelmezett, a földadó alól is mentesült.

39 Közmunkaváltságként 2 lovat vagy 2 tehenet tartónak évi egy igásnapot, 1 szoba és egy konyha után 1 napszámot, 2 szoba 1 konyha után évi 2 napszámot kellett teljesíteni. A bolettát a terményrendelettel összehasonlítva ez utóbbi valamivel több kedvezményt adott a kistermelőnek, mert ugyan az előző 6 P jelentett, de csak 50 aranykoronáig engedte el a földadót. A bortértékesítés válsága miatt elengedték az összes szőlőterület földadóját is. 1933-ban tovább javítottak a bolettán, nevezetesen 1/3val leszállították a gabonajegy árát, hogy a boletta árdrágító hatását kiküszöböljék. A mezőgazdaság támogatására a kormányzat a szénbányászat és textilipar forrásait vonta be.

42 A következő évi kevés, de jó minőségű búzatermés miatt boletta nélkül is megfelelő árat lehetett elérni, hiszen a dombokon 3-4 q/kh, a lapályos részeken 7-8 q-t takarítottak be. Nagy volt a szárazság és az egérkár, s ismét napirendre került az egységes búzafajta bevezetése, ami a szekszárdi körülményeknek leginkább megfelelne.

43 Az aszálykár után a téli fagyok sem kerülték el a környéket, ezért a Gazdasági Egyesület memorandumban kért a károsultak számára adócsökkentést és elengedést, valamint az 1934. évi vagyon- és jövedelemadó egységes 30%-os csökkentését.

44 Ahol nem volt nagy a fagykár, ott a búza 10-16 q-t is adott, a fagykáros helyeken 4-8 mázsát takarítottak be 1935-ben, kiváló minőségben. A rozs és a zab keveset hozott, az őszi-tavaszi árpa mind mennyiségileg, mind minőségileg gyenge volt.

45 A következő évben a gabona terméseredménye általában csökkent, ára viszont emelkedett, így a termelők helyzete nem rosszabbodott, ráadásul a kapások is jobb eredményt adtak.

46 A válság elmúltával a mezőgazdaságon belül ismét a régi arányok kezdtek visszatérni és 1938-ra a korábbi arányok álltak helyre. Ugyanakkor az egész mezőgazdasági árszínvonal jelentősen csökkent, az 1920-as évek magas árai nem ismétlődtek meg. Megmaradt az ipari-mezőgazdasági termékek közötti áreltolódás, az agrárolló, de nem közelítette meg többé az 1933. évi mélypontot.

47