Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Szekszárd

Dr. Gaál Zsuzsanna Szekszárd politikai élete 1918-1945 között Szekszárd 1918-ban és 1919-ben 1918 őszére a központi hatalmak helyzete kritikussá vált, a kimerültség jelei mutatkoztak a frontokon és a hátországban is. A vereségről szóló hírek, a fokozódó közellátási nehézségek országszerte növelték az elégedetlenséget. Tisza István október 17-i parlamenti beszéde eloszlatta az utolsó reményeket is a győzedelmes békéről. A beszéd nyomán kirobbant belpolitikai válság során a hatalmi harc a mérsékelt ellenzék és a Károlyi-párt közé tevődött át; végső kimenetelét az a tömegmozgalom határozta meg, amely Budapestről gyűrűzött vidékre, s a városokon túl, az apró falvakat is elérte. Az utolsó háborús évben Szekszárdon is sokasodtak a feszültség és elégedetlenség növekedésére utaló jelek,

1 de robbanás mégsem következett be a forradalmi őszön. A helyi Nemzeti Tanács és a 48-as párt belügyminiszterhez írott levelében örömmel jelentette: „Szekszárd területén néhány rendzavarás kivételével példás a nyugalom és a rend".

2 Nem ennyire nyugodt a helyzet a megye más településein, a szomszédos Tolnán sem. Az ottani laktanyában állomásozó horvát ezred a függetlenség kikiáltásának hírére azonnal hazaindult. Az őrizetlenül hagyott laktanyát a helyiek kifosztották; vittek mindent, ami mozdítható volt: ágy- és ruhaneműt, étkészleteket, kiürítették a fegyver- és lőszerraktárakat. A tolnaihoz hasonló kritikus helyzet alakult ki a megye északi részén is. Ozorán statáriumot hirdettek, 50 főnyi katonaság érkezett Budapestről; katonák vigyáztak a rendre Hőgyészen és Simontornyán is. A népharag sokszor a községi jegyzők ellen fordult, akik közül nem kevesen menekülni kényszerültek, emiatt viszont november végére, december elejére az érintett településeken megbénult a közigazgatás is. Szekszárdon zökkenőmentesnek mondható az átalakulás. November 2-án a helyi képviselő-testület nemzeti tanáccsá alakult át, s ettől kezdve változatlan személyi összetételben vitte tovább a folyó ügyeket. A képviselő-testület, majd a nemzeti tanács meghatározó személyisége Vendel István, aki befolyását személyes ambícióin túl annál inkább érvényesíthette, mert ez idő tájt helyettesként a polgármesteri teendőket is ellátta. Javaslatára jött létre a Havranek János csendőrszázados vezette kis létszámú polgárőrség, amely a hazaérkező katonák fékentartását tűzte ki célul.

3 Bizonyos, hogy a nyugalom megőrzésében a polgárőrség fontos szerepet játszott, ha nem is olyan kizárólagosat, amint azt később monográfiájában az események közvetlen részeseként Vendel István tulajdonított neki.

4 A szekszárdi polgárőrség azért lehetett eredményes, mert a megyeszékhelyen nem jelentkeztek olyan elemi erejű indulatok, amilyenek Ozorán, Simontornyán, Tolnán és még sok más településen gyújtogatások, fosztogatások formájában törtek a felszínre. A városnak jelleget adó bortermelő gazdatársadalom és hivatalnokréteg, ha elégedetlen is, érzelmeinek kifejezésére mérsékeltebb formákat keresett. A simontornyai járás agrárproletárjainak vagy Tolna Németországot megjárt kőműveseinek radikalizmusa távol állt e kisvárosi rétegektől nemcsak 1918 őszén, hanem később, a Tanácsköztársaság idején is. Az őszi hónapokban egyetlen komoly atrocitásra került sor. A szerbek Pécsre történt bevonulása után Szekszárdra helyezett, leszerelésre váró két gyalogezred részeg katonái támadtak egymásra.

5 A polgárőrség megszervezését követően megalakult a szekszárdi nemzetőrség is, de mivel a rövid idő alatt 300 főt számláló alakulat fenntartása komoly pénzügyi nehézségekbe ütközött, a helyi nemzeti tanács kérte, a nemzetőri szolgálatot a csendőrség és a katonaság