Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD IPARA - Gyáripar
Dr. Szilágyi Mihály Szekszárd ipara A kereskedelmi vállalkozásokhoz hasonlóan, az ipari üzemek és a kisipari műhelyek többsége még az I. világháború előtt jöttek létre. így: a Molnár-nyomda és a Selyemgyár, a megyeszékhely két jelentősebb üzeme is több évtizedes múltra tekinthetett vissza. A „boldog békeidők" kedveztek a gyáralapításoknak. Nem léptek fel mélyreható termelési és értékesítési válságok, amelyek feldúlták volna az üzemi szintű és a kézművesipari jellegű ipart. Virágzott - többek közt - a fazekas- és takácskisipar. 1 A 20. század első évtizedeiben immár második és harmadik generációs asztalos, bognár, cukrász, kárpitos és kovács mesterek éltek Szekszárdon. Nagy részük az ország különböző vidékeiről (gyakran Budapesten szerzett alapképesítéssel, külföldi vándorlással szerzett tapasztalatokkal gazdagodva) érkezett Szekszárdra, ahol rövidesen lakóházat és műhelyt építettek vagy vásároltak maguknak. Beházasodtak iparos családokba s megszerezték városi polgárjogaikat. A magyarországi középosztályból általában is hiányzott a nagyüzemi és a kisipari réteg közötti 30—50—100 munkással dolgozó középtulajdonosi réteg. Szekszárdra nézve ez fokozott mértékben igaz. Mivel magyarázható, hogy miközben a Molnár-nyomda a maga nemében oly sikeresnek bizonyult, vele egyidőben a többi iparág legjobb esetben csak szárnyait bontogatta? - Miért nem alapítottak cipőgyárat, holott több mint száz cipész nyitott műhelyt a városban? Közismert, hogy Kecskemétet, Makót és Kalocsát nem a nagyipar, hanem barack-, hagyma- és paprikatermesztése tette híressé. Szekszárd múltja meggyőzően igazolja, hogy elsősorban vörösbort csorgató szőlőhegyei éltették és gyarapították lakóit, s a harmadik, negyedik helyre szorult minden egyéb tevékenysége. Akárcsak Tokaj és Villány, úgy Szekszárd is távol esett az ipari nyersanyagkitermelő helyektől, sőt a vasúti fővonalaktól is. Emiatt fejletlen a piaca. Értelemszerűen a mezőgazdasághoz igazodó, azt részben kiszolgáló kisiparnak kellett meggyökeresednie. Azért is méltányolhatjuk a szőlőfelvásárló- és feldolgozó, a bortárolóés értékesítő bázis, az áramfejlesztőmű, a kendergyár, a téglagyár- és mészmű, a vágóhídés jéggyár létrehozására irányuló erőfeszítéseket. Két alkalommal, 1923-ban és 1933-ban Szekszárd város otthont adott az országos „falufejlesztő" kiállításnak, ahol lehetőség nyílott a megyeszékhely és környéke ipari színvonalának „megmérettetésére". Kiderült, hogy a kisipari szakmáknak csak egy töredéke jeleskedhetett fejlett termelési eljárásokkal és átlagon felüli tudást felmutató mesterekkel. 2 Gyáripar A két világháború között nyilvánosságra hozott iparstatisztikában a 10 főnél több munkást foglalkoztató üzemeket és műhelyeket a „gyáripar"-ba. sorolták. AII. világháború éveiben hét gyárüzem működött Szekszárdon, a foglalkoztatottak száma még csúcsidőben sem haladta meg a 128 főt. Megelőzte Tolna (3 gyárában 747 munkással), Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks és Simontornya ipara. Csupán a Molnár-nyomda és a Selyemgyár termelési értéke és alkalmazotti létszáma emelkedett ki a mezőnyből. 3