Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - A református egyház

Nagy eseménye volt a szekszárdi katolikus egyházaknak az első világháború elején elhurcolt harangok pótlása. 1926. június 6-án a belvárosi templom tornyába öt, az újvárosiba három harangot emeltek be, s Virág Ferenc megyéspüspök végezte el a beszentelést. A korabeli tudósító megjegyzi, hogy a „G"-hangú 583 kg-os „Boldogasszony", a „ő"-hangú 335 kg-os „Páduai Szt Antal és Szt Klára" és a „C"-hangú 72 kg-os lélekharang együttvéve eszdur hármas hangzatot ad.

39 Horváth Károly plébános politikai pályafutásában nevezetes dátum volt az 1936. évi városi képviselő-testületi választás. Ekkor 806 szavazattal bekerült a testületbe. Röviddel ezután a püspök kinevezte őt esperesnek és kerületi tanfelügyelőnek. Tevékenyen résztvett a városban rendezett hitbuzgalmi tanfolyamon („zelátorképző"). Támogatta a ferences harmadrend működését. (Magyarországon a domonkos- és ferencesrendi szerzetesek első-, másod- és harmadrendekbe szerveződtek. Az elsőbe a férfi, a másodikba a női szerzetesek kerültek, a harmadrendbe pedig hitbuzgó civilek tömörültek, akik a szerzetesi életformát civil, gyakorta házasélet keretei között vállalták. Fogadalmat tettek a napi imaórák, böjtök, jótékonykodás stb. megtartására. Megfelelő lelki előkészítés után felavatták, más szóval „beöltöztették" őket. Ettől kezdve ingük alatt ereklyével ellátott váll-leplet, ún. skapulárét viseltek. (Jagicza Juvenál, a pécsi ferencrendi zárda pátere látta el a szekszárdi harmadrend tagjainak lelki felügyeletét.)

40 1942. június 14-én tábori mise keretében v. Vendel István polgármester, a Jézus Szíve Társulat tagja felajánlotta a várost Jézus Szent Szívének. (A háború éveiben számos magyar város lelkigyakorlattal készült fel erre a nagy tömegeket megmozgató felajánló aktusra, így pl. Pécs város 1943 júniusában.) E napok fényét, sajnos, beárnyékolta az orosz frontra induló katonavonatok szívszomorító látványa.

41 1943 áprilisától kezdve tömegével hozták a sebesülteket az orosz frontról. A gimnáziumot vöröskeresztes kórházzá alakítják, benne kis kápolnával. Sok az erdélyi menekült. 1944. március 21-én a németek megszállják az újvárosi plébániát is, de a templomot elkerülik, mondván, hogy tiltva van, amit a hívek később szóvá is tettek: „...a német katonák be se szagoltak a templomba, az oroszok pedig a miséket is végighallgatták. 1944. június 22-én, szinte lopva leszerelték a templom két nagy harangját. A németek ezért semmilyen kárpótlást nem adtak. November 30-án az újvárosiak szerint őcsény felől számítottak az oroszok érkezésére, ezzel szemben Palánk és Bonyhád felől lepték meg a Kadarka, Árvaház utca és környékén felállított magyar és német tüzérséget. A plébánosnak ugyanaz a sors jutott osztályrészül, mint a város többi polgárának, ezenkívül tehetetlenül kellett végignéznie a templomból kidobált szentségtartó és kelyhek rugdosását. A plébániára időnként beszállásolt „harisnyák" távozáskor „mindig magukkal vittek egy-két emléktárgyat": vánkosokat, lepedőket, paplant.

43 Míg a fiatal és középkorú orosz katonák feltörték a plébánia ruhásszekrényeit, elemelték a plébános alsóneműit, könyveinek egy részét elégették és a villát nem ismervén, 10 ujjukkal tömték magukba az élelmet, addig a plébános feljegyzése szerint „...az idősebb orosz katonák vallásosak voltak". A templomban karban énekelték a „Goszpodine Pomiloj"-t. A perselybe sok orosz, szerb és román papírpénzt dobtak. S mint írja, nem az orosz katonáknak jutott eszébe, hogy piros zászlót kell kitenni a paplak zsaluinak redőnyei közé, hanem „a városi kommunista párttól jött a parancs."

44 A református egyház Göde Lajos távozásakor úgy döntött a presbitérium, hogy a lelkészi állást nem meghívás, hanem pályázat útján tölti be. 1924. április 27-én 25 tagú küldöttség kereste fel a kilenc pályázó egyikét, Tóth Lajos budapesti lelkészt, hogy meghallgassa prédikációját a Kálvin