Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - A húszas évek konszolidációja

mává vált ima és jelmondat, ami a védőligák szövetsége által kiírt pályázaton első díjat nyert.

112 „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában" - hangzott az ima minden alkalommal, s csakúgy a jelmondat is: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" Vendel számára világos volt, hogy polgármesterségének előfeltétele a kormánypártiság, ugyanakkor tisztán látta azt is, hogy a szekszárdi polgárság támogatását sem nélkülözheti. Polgármesterré választásakor tartott beszédében olyan programot vázolt, amely reményei szerint széles körben népszerűvé teszi személyét. Vendel egyik legfontosabb feladataként a lakosság megélhetésének javítását jelölte meg. A közélelmezés biztosítása érdekében síkraszállt az augusztusban létrehozott városi hússzékek fenntartása és továbbfejlesztése mellett.

113 Indoklásában kiemelte, hogy a hússzék nem csupán népjóléti intézmény, hanem az ármaximálást helyettesíteni képes eszköz is a hatóság kezében a „kartellbe" tömörülő helyi mészárosokkal szemben az egészséges verseny előmozdítására. Másik fontos feladatának a lakásínség megszüntetését tekintette, ezért szorgalmazta a városi kislakások építését. Korábban szóltunk már róla, hogy ez az akció elsősorban a határok megváltozása miatt menekülni kényszerült családokat érintette. A helyiek a menekültek hatósági beköltöztetésével szemben ellenszenvet tápláltak, s noha ezt a magatartást a helyi sajtó hazafiatlannak minősítette, a városi illetékesek nem erőltették keresztülvitelét; azért sem, mert a Tanácsköztársaság lakásrekvirálásainak emléke még élénken élt. A több mint 150 hajléktalan család vagonokban és nedves, penészes, lakásnak nem tekinthető helyiségekben élt. Elhelyezésük valóban közérdek, nemcsak politikai kérdés volt.

114 Vendel székfoglaló beszédében nem csupán a menekülteknek, hanem más rászorulóknak is ígéreteket tett. A földbirtok-reformmal kapcsolatos házhelyadásnál a mezőgazdasági munkáslakások építését kívánta szorgalmazni, szociális programja keretében főszerepet szánt a szegényügy „viszonyokhoz mért" rendezésének. Ezzel kapcsolatban említette a Pedlow kapitány segítségével felállítandó csecsemőgondozót, ahol a terhes anyák és a csecsemők ingyen gyógykezelést és ellátást kaphatnak, valamint a szegény tanulók számára létesítendő napközi otthont. Az igazi kérdés Vendel számára azonban már 1921-ben a városfejlesztés volt: miként lehet az általánosan kedvezőtlen pénzügyi helyzetben a jövedelemmel alig rendelkező települést igazi várossá tenni, A cél már ekkor világosan kirajzolódott: az utcákat tereket köveztetni, a járdákat aszfaltozni kell; elengedhetetlen a csatorna- és vízvezeték építés. A megvalósítás módja, a pénzügyi fedezet megteremtésének mikéntje azonban egyelőre homályban maradt. Vendel csupán általánosságban beszélt a városi vagyon „hatványozottabb jövedelmet" hozó átalakításáról, hogy ez valóságban mit jelent majd, azt a szekszárdiak aligha sejtették.

115 A polgármester beszédében bölcsen hallgatott arról, hogy a városi vagyon átalakításának van egy igen fontos feltétele, nevezetesen az, hogy nagy összegű beruházásokkal előbb gyarapítani kell a város vagyonát, ami az adott körülmények között csak a szekszárdi polgárok terhére mehetett végbe, mert jóllehet a beruházásokat kölcsönökből finanszírozták, de a kamatok és törlesztő részleteket a városlakók adóiból és hozzájárulásaiból fizették. Csalódást keltett a víz- és csatornamű is, mert igaz, hogy létesítésükkel komoly jövedelmet termelő vagyon került a város kezébe, de az itt keletkező nyereség jórészét megint csak a szekszárdiakkal fizettették meg, mert nagyfogyasztó a kórházon kívül nem igen akadt. A víz- és csatornadíjak különösen terhesek voltak azokban az utcákban, ahol a lakóknak egyidejűleg az aszfalt hozzájárulást is fizetniük kellett. A terhek növekedése már a 20-as évek közepén nyugtalanságot keltett a városban, annál inkább is, mert a gazdák borértékesítési gondokkal küszködtek.

116 A terhek növekedésével kapcsolatos aggályok hangot kaptak a képviselő-testület ülésein is, vihart azonban nem kavartak.

117 Az elégedetlenség mögé ekkor még nem sora-