Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - Az iskolán kívüli népművelés

szervezett kezdők részére, Róder Pál igazgató a gimnáziumban diákszakkört alakított.

86 Első sikereiket Debrecenben aratták az országos pályázat kiállításán, megelőzve Miskolc, Sopron, Szolnok nagymúltú fotósköreit is. Feltűnést keltő szép képeiért az Országos Szövetség kitüntetését kapta Wächter Klára, dr. Kaiser Béla, Szabó Gyula és Wallacher László. A szekszárdi fotósok résztvevői voltak Békéscsaba, Budapest, Győr, Kecskemét, Sopron, Szolnok kiállításainak, helyenként nemzetközi mezőnyben bizonyítva képességeiket. Szekszárdon a Kaszinó nyári pavilonjában rendezett tárlatoknak, az említett díjazottakon kívül Debulay Imre, dr. Fleischmann Ottó, Gábor Károly, Lippmann Kálmán és mások voltak gyakori szereplői.

87 Az egyesület öt évi működés után, 1937-ben megszűnt. Utolsó fellobbanásként a gimnázium 1941-ben még megrendezte a diákok országos fényképkiállítását, azután nem hallattak magukról a szekszárdi fotósok. Egyesületük feloszlatásáról a belügyminisztérium 1948-ban adott ki határozatot.

88 Ha rövid időre is, de a fényképezés bevonult a városban élő művészeti ágak közé. Művelői nem tekintették luxusnak a fotózást, a korszak divatjához igazodva elsősorban a tárgyfényképezés, a család és az utazás témáiból hozták alkotásaikat. IRODALOM Amíg Szekszárd zenei- és képzőművészeti életét bizonyos élénkség jellemezte, addig az irodalomról ezt nem lehet elmondani. Különösen nem, ha a történteket Szekszárd és Babits Mihály kapcsolatában, az európai irodalom figyelmét már felkeltő költő és szülővárosa rosszult alakult viszonya tükrében vizsgáljuk. A korszak szinte egészére rányomta bélyegét a Szekszárdon irodalmi kérdésekben elsősorban ületékeseknek tartott Bodnár István gondolkodása és munkássága. Lapja a Tolnamegyei Újság, jelentős teret szentelt elbeszélések és versek közlésére, de ezek nagy része irodalmilag értéktelen írás. Hogy mégis hatást gyakoroltak a közízlésre, az elsősorban azzal magyarázható, hogy a helyi sajtó túlértékelte azokat és mércéül állította az olvasók elé. Babits Mihály 1939-ben látogatott utoljára Szekszárdra. A szülőváros kiemelkedő kulturális eseménye a költő 1918 és 1930-ban történt irodalmi szereplése. Mindkét alkalommal a Szekszárd-Tolnavármegyei Nőegylet hívta meg a város szülöttét, díszes programmal körítve Babits előadását. 1918-ban a Szegzárd Szálló színháztermében ,/nár megjelentékor taps üdvözölte s mindenik költeményét nagy tetszés kisérte, majd a verseit felolvasó költőt a nőegylet babérkoszorúval köszöntötte. " Szekszárdon 1930-ban volt Babits második, egyben utolsó nyilvános szereplése. A megyeháza zsúfolásig megtelt nagytermében Móricz Zsigmond, Nagy Endre és Móricz felesége Simonyi Mária színművésznő előadásában hangzottak el a szerzők művei, Babits az Esti kérdés című versét mondta el.

90 A műsor bevezetőjeként Bodnár István mint élő eleven anakronizmusról beszélt Babitsról, akinek nyelvezete szerinte túl színes és pompázó. Lapjában Bodnár rendszeresen közölt Babitssal kapcsolatos híreket, de ezek hangvétele soha nem emelkedett a Tolnamegyei Újság kedvencei - Szamolányi Gyula, Babay Géza és maga Bodnár - méltatása fölé. Babitsnak a zeneakadémiai és berlini szerzői estje, a Magyar Goethe Társaság ünneplése és a Kisfaludy Társaságba való felvétele sem feledtette Szekszárddal a Halálfiai című regényében megírt kisváros társadalom-kritikáját.

91 Részben ezzel is magyarázható, hogy a megyei lap nem közölte a szerző egyetlen sorát, versét sem. Pedig Babits bizonyára jószíwel adta volna őket közlésre a számára mindig fontos Szekszárd véleményét várva, mint ahogy számos hasonló újság - pl. a Bácskai Hírlap, a Fogaras és Vidéke, a Makói Újság, a Nagyváradi Napló, a Szeged és környéke, a Budapesti Szemle stb. - fogadta örömmel a költő írásait.

92 Gál Istvánnak az 1930-as szerzői est utáni riportjában Babits úgy nyüatkozott, hogy „roppant erősen össze vagyok nőve Szekszárddal. Minden embernek van egy vidéke, ahol