Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - Az iskolán kívüli népművelés

részt vett a győri Országos Dalosversenyen, ahol a bronzérmesek csoportjában az elsők között végzett. Tagjainak többsége tisztviselő, de énekeltek a kórusban pedagógusok, orvosok, kereskedők is.

42 A város másik jeles kórusa Szekszárdi Dalkör néven alakult 1924-ben. Kezdetben Benau Lipót izr. kántor dirigálta a kart, 1933-tól Petz Hubert r.k. kántor karnagysága idején gyorsan fejlődött. Ebben érdemeket szerzett Vendel István polgármester, a dalkör elnöke is, aki a rendszeres anyagi támogatást biztosította. A kórus repertoárjában Lehár Ferenc, Schumann, Offenbach, Kodály Zoltán művek szerepeltek többségben, ezekből énekelt az Országos Dalosversenyen Budapesten (1933), Székesfehérváron (1938), Kassán (1939), és Győrben (1940) is.

43 A Szekszárdi Iparos Dalkör dr. Dulin Jenő ügyvéd elnökletével 1930-ban alakult, karnagya Benau Lipót lett. A két kórus 1933-ban egyesült, a polgári dalkör és az iparosok kórusa Szekszárdi Dalkör néven folytatta az akkor éppen száz esztendős hagyományokat. Jelentős közhivatalt viselők és pénzemberek, köztük a főispán, az alispán, vállalkozók, bankvezérek stb. támogatták a kórust anyagilag, hogy országos dalostalálkozókon is képviselhesse Tolna megyét. Feloszlatásakor vagyont nem hagyott maga után, díjai és az 1939-ben felszentelt zászló a háború során elvesztek.

44 Néhány kisebb kórus működött még a városban, pl. a Törekvés Dalárda és a reformátusok énekkara. Huszonöt évig tevékenykedett a Ceciliana Énekkar Berta Antal r.k. segédlelkész irányításával. Elsősorban a megújított egyházi ének- és zene terjesztésére alakult (1919), de világi szerzeményekkel is fellépett. Jótékony célú hangversenyek, ismeretterjesztő programok és zenetörténeti évfordulók állandó közreműködői a dalárdák, mellettük fontos szerep jutott Szekszárd zenei életében az időnként újra szerveződő zenekarnak is. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület fenntartásában muzsikáló Szekszárdi Filharmonikusok 1921-ben mutatkoztak be először a Világ Mozgóban Bach, Brahms, Csajkovszkij, Hubay Jenő és Mendelssohn művekkel.

46 Rövid életű próbálkozások után az 1928-ban szervezett Szekszárdi Zenei Egyesület hozott új színt és magasabb színvonalat a zenélésben. Előzményeként a házi muzsikálást kedvelők - Borgula Ede, Gaál József, Hemmert János, Hirth Ferenc, Hof mann Lajos, Kaszás Endre, Marth Ilonka, Sápszky Andor és Theisz Lőrinc - zenekart alakítottak. „Próbatermük" Theisz műbútorasztalosmester műhelye, majd a zenekari tagok lakása, végül a Garay téri polgári fiúiskola. Az egylet pártfogásába vette a zenekart és új tagokkal bővítette. Karnagyuk Berényi István pénzügyi számvizsgáló, a város jónevű műkedvelő muzsikusa lett, az egylet díszelnökének Jankó Ágoston főispánt, elnöknek Szévald Oszkár alispánt kérték fel. Egyleti célként az egyetemes művészet terjesztését jelölték meg, hangversenyek rendezésével. Nagy létszámú, 120 fős tagságuk egyesítette a város értelmiségét, iparos és kereskedő rétegét, ezzel anyagi alapot is teremtve a működéshez. A távlati célok között egy zeneiskola létesítése szerepelt.

48 Bár a megyeszékhelyek közül utolsóként Szekszárdon jött létre hangversenyképes zenekar, megalakulása és főként a közművelődésben vállalt szerepe jelentős a kisváros zenetörténetében. Csak rövid ideig maradt fenn, de zeneileg iskolázott előadókkal kiegészülve, az egész megyére kiterjedő koncertsorozatokkal nyolc éven át (1928-1935) töltötte be a zenei ismeretterjesztésben vállalt szerepét. Megszüntető határozat 1944. szeptember 30-án született a vármegye kezdeményezésére olyan indoklással, hogy az egylet már tíz éve nem működik.

49 Saját zenekarával a húszas évek divatos fáklyás szerenádjainak közreműködője az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A kisváros életében eseményszámba ment a leventezenekar, vagy a cserkészek fúvósainak felvonulása. Strauss, Erkel és Lehár művekkel csalogatta közönségét a Garay térre vasárnap délelőttönként a m.kir. 18. honvéd gyalogezred zenekara. A harmincas évek hagyományait megőrizve, a német megszállás után is szólt a