Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE
A RÉGI KÓRHÁZRÉSZ TOVÁBBI KORSZERŰSÍTÉSE A kórház történetének addigi legnagyobbszabású építkezése alatt sem feledkezett meg az intézeti bizottság a régi kórházrész épületeiben esedékes korszerűsítésekről. Ennek tudatában 1928-ban létesítették itt a modern szennyvízcsatorna-hálózatot és cserélték fel az emésztőgödrös mellékhelyiségeket, vízöblítésesekké. Ennek elkészültével eltűntek a kórháznak ezek a sokszor elviselhetetlen bűzt árasztó, nemkívánatos foltjai. Az elmebeteg osztályhoz az új kórház építése során nem nyúltak, azonban ez a részleg is területet nyert ezáltal. Az itt ápolt betegek szűk udvarát kitágították, mégpedig úgy, hogy a most már feleslegessé váló, az épület keleti oldalán lévő veteményes kertet megszüntették és azt 4 részre osztva és parkírozva, fekvőcsarnokká alakították át. Itt élvezték a napfényt és szabad levegőt az osztály rászoruló betegei. A kórház szülészeti osztálya ill. a bábaképző intézet is bővítésre került. 1929-ben a Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium javaslatára, a már négy évtizede működő szekszárdi bábaképzőt az állam bővítette, amely után most már a bábaképzést és továbbképzést szolgálva, 23 ágy helyett 60 ággyal állt a betegek és szülő nők rendelkezésére az új kórházrész felépítése után. A régi kórházrész többi, felszabaduló helyiségeiben adminisztrációs irodákat, raktárakat és az elmeosztály főorvosának lakást alakítottak ki. A régi konyhaépület megszűnt és az újonnan építettből látták el a betegeket. A Béri Balogh Ádám utcában felszabaduló helyiségeket pedig a megnövekedett orvos és személyzet lakásaivá alakították át. Közben az új kórházrész megnyitásával kapcsolatos örvendetes eseményekre lehangolólag hatott, hogy a kormány eltörölte a vagyontalan betegek után járó, kórházi ápolási díjak kifizetését. 1929-től csupán csekély ellátmányösszeget utalt ki erre a célra, melyet az igazgató főorvos utánjárására némiképp megemelt. 38 A kórház működése 1929 után Az új kórházrész felépítése jól sikerült. Ma már megállapítható, hogy időtállónak bizonyult a kivitelezés is; a fővállalkozó Márovits és társai, valamint az alvállalkozók, beleértve a berendezési tárgyak szerelőit is ugyancsak jó munkát végeztek. A kifogástalan épületek és berendezések jogosan váltották ki a helybeliek nagy megelégedését és idegen szakértők elismerését is. Jellemző, hogy az új épületek és berendezések hosszú évek múltán sem szorultak javításra és így a kórház későbbi költségvetéseiben szereplő karbantartási költségátalány egész összegét az állandóan javítást igénylő régi kórházépületre fordíthatták. 39 Érdekes, hogy 1983-ban, amikor az „új" kórház újjáépítését végezték - annak kupolájában, bádogdobozba zárva megtaláltuk a következő emlékokmányt: „Kiállíttatott 1928. július 14-én a szekszárdi új Vármegyei Kórház keresztjének ünnepélyes felszentelése alkalmából XI. Pius pápasága, nagybányai Horthy Miklós kormányzósága, Bethlen István gróf miniszterelnöksége, Vass József Dr. népjóléti és munkaügyi minisztersége, Jankó Ágoston Dr. főispánsága, szentandrási Szévald Oszkár alispánsága, Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyzősége és Dr. Treer István igazgató főorvos, kórházigazgatósága alatt. A jelen monumentális épület alapjait 1928 tavaszán raktuk le és 1929. augusztusára reméljük annak befejezését és a közhasználatnak való átadását. Az épületet Dr. Fábián Gáspár budapesti műépítész tervezte, Márovics Andor pécsi építési vállalkozó építette meg Vargha Jenő főmérnök vezetése alatt. Az államépítészeti hivatal részéről László Aladár kir. műszaki tanácsos, Kőrössy Károly és Teleki Barna kir. mérnökök ellenőrzése mellett. A kórház eredete az 1800-as évek elejére nyúlik vissza, amikor mindkét 6 ágyas kórteremből álló kóroda indult meg; később pedig mind jobban bővülvén a jelenlegi 350
