Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE

Némi gyógyírt jelentett az intézet akkori szomorú helyzetében, hogy előbb holland és angol, majd amerikai misszióktól jelentős értékű kórházfelszerelés, gyógyszert és műszereket tartalmazó szeretetadomány érkezett Szekszárdra. Erre igen nagy szükség volt, azonban nem oldotta meg az intézet mindennapos anyagi gondját. A felügyelő választmány, végső kétségbeesésében tehát közvetlenül a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztériumhoz fordult, hogy ezt a megyei jellegű kórházat vegye állami kezelésbe. Az ületékes minisztérium ezt nem vállalta, azonban a kórház sürgős adósságainak fedezésére 700 ezer korona előleget adott és felemelte a napi ápolási díjakat.

18 Ez azonban csepp volt a tengerben. A kórház adósságai hamarosan már egy olyan összeget képviseltek, amelyeket az intézet nem tudott fedezni a nem szoros gyógyító célokat szolgáló vagyonának (bérgazdaság, igazgatófőorvosi épület) értékéből. Az ezután várható adósságok fedezésére tehát már csak a kórház épülete és berendezése maradt. Mindezek után „...a kórházi felügyelő választmány elhatározta, hogy a kórház üzemét felfüggeszti, mert csak ezáltal reméli megmenthetőnek az épületet és felszerelését. Megbízta a választmány a kórház igazgató-főorvosát, hogy a helyzetről a vármegyének és kormánynak tegyen jelentést és utasította, hogy a kórház üzeme 1921. évi augusztus l-ig beszüntethető legyen... Dr. Tanárky Árpád személyes közbenjárására, a minisztérium felülvizsgáltatta a kórház akkori helyzetét, amelynek során ismételten felvetődött az intézet állami tulajdonba való vétele. A Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium - hivatkozva az állam szegényes pénzügyi helyzetére - ismét elutasította a szekszárdi kórház állami kezelésbe való vételét, a 16204/1921. V. számú leiratában egyúttal utasította Tolna vármegyét, hogy végre a tulajdonában levő kórházat vegye át szabályszerű kezelésbe. Ugyanakkor méltányolta az intézet harcát fennmaradásért, elismerően nyilatkozott az ebesi bérletben folytatott gazdálkodás jó eredményeiről és ígéretet tett arra, hogy a kórház fedezetlenül maradt 203 386 korona hitelét az állam átvállalja.

20 Az elkövetkezendő években sem sikerült azonban a kórháznak válságos anyagi helyzetétől szabadulni. 1892-ben az ebesi gazdaságtól - az örökösök szerződésbontása miatt - a kórház kénytelen volt megválni, amikor is annak termékeit és felszerelését elárverezték. Az ezekből befolyt összeget ugyan az intézet sürgős tartozásainak kiegyenlítésére fordíthatta, viszont elesett attól a kedvezménytől, amit a gazdaság jelentett. A mindennapi élelmi cikkeket ezek után lényegesen drágábban kellett beszerezni, tovább növelve az adósságokat. Mivel „a minisztérium részéről a kórház gazdasági helyzetének gyökeres javítását előmozdító rendelkezés nem történt", a kórház-alap teljesen kimerült. Noha dr. Éri Márton alispán, kórházbizottsági tag - ki az intézet iránt mindig nagy figyelmet és segítőkészséget tanúsított - javaslatára a megyében sikerrel járó gyűjtéseket rendeztek, azonban az így befolyt összeget a mindennapi kiadásokra alig lehetett fordítani, mert az még a legsürgősebb számlák kiegyenlítésére sem volt elég. A kórház adóssága ekkor elérte már a 30 millió koronát. Ebben a reménytelennek látszó helyzetben, a kórházi választmány javaslatára, a törvényhatósági bizottság 1924. év márciusában tartott közgyűlésén ismét kimondta a kórház működésének beszüntetését. Ennek hamar híre terjedt az országban és több pénzcsoport érdeklődött az intézet megvétele iránt, azt magánkórházként kívánva hasznosítani. Elsősorban „Dr. Éri Márton alispán erélyes és hathatós közbenjárása folytán azonban nem került sor a kórház bezárására. .."A betegforgalomban viszont természetesen éreztette a hatását ez a válság, hiszen az 1919. és 1926. év között az lényegesen csökkent.

21 KIÚT A VÁLSÁGBÓL ÉS A KÓRHÁZ MODERNIZÁLÁSA A válságnak ismertetett mélypontja tudatában végre a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium megtette a szükséges intézkedéseket és 40 millió koronát utalt ki a kórház részére,