Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Tanonciskola
esztergályos és Majtány József cukrász. E bizottságnak komoly szerepe volt a tanoncoktatás személyi, tárgyi, anyagi feltételeinek megteremtésében, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy elnöke a város polgármestere, az oktatásügy problémáira oly érzékeny Vendel István volt. Az 1920-as évek elején az iskola igazgatója, ki ekkor Sárossy Károly a polgári fiúiskola igazgatója volt, mellett óraadóként itt tanított a polgári fiúiskolából: Mikula Dezső (magyar, német, történelem, számtan, kézimunka), ki itt Szekszárdon tanított már harminc esztendeje, iskoláinak befejeztétől kezdve. Murányi Kálmán (rajz, természetrajz, természettan) 23 év óta tanított, Szekszárdra 11 évvel ezelőtt került. Polgár Alajos mezőgazdasági szaktanár, 34 éve tanított, ő volt a tanoncotthon vezetője és az iparostanonciskolára felügyelő bizottság titkára. Paál Samu és a római katolikus elemi iskolából Kálmán Ferenc, valamint amár említett Franek János. 129 Igen tapasztalt, a tanítói pályán évek, évtizedek óta tevékenykedő, nagy gyakorlattal rendelkező oktatók foglalkoztak az iparostanoncokkal, akik a közismereti tárgyak mellett a szakmájukhoz szükséges rajzkészséget is itt sajátították el. 1933-ban a tanonciskola igazgatójának beszámolója szerint rajta kívül 13 óraadó és 4 hitoktató végzett oktatási és nevelési tevékenységet az iparostanonciskolában. A tanulók létszámának emelkedése tette szükségessé az oktatók számának ilyen mértékű emelkedését. Az iskolai oktatásban az előző évekhez viszonyítva annyi változás történt, hogy a leányosztály felállítása és megindítása 3 női tanerő alkalmazását tette szükségessé, ők a polgári leányiskolában oktattak. Osztályaik igen nagy létszámúak, ezért lehetséges, hogy az ősztől nem tudnak fogadni minden jelentkezőt. A felvett tanoncok száma 135, ebből 39 a leány. Most is a polgári fiúiskolában tanítanak. Az oktatás szeptember 13-tól június 19-ig tartott. A fiúk négy általános osztályba és egy rajzpótlóba, a leányok két tanfolyam jellegű osztályban tanultak. Az elmúlt években indult ún. építőipari tanfolyamot a tanulók feltűnő érdektelensége miatt nem indították el. 130 A tanonciskolára felügyelő bizottság és az iskolát fenntartó város mindent megpróbált legalább a minimális anyagi fedezet előteremtése érdekében, amikor a városi pénztár rendelkezett valamennyi pénzzel, gondoltak az iskolák szükségleteinek kielégítésére is, igaz ez elég ritkán történt. Mégis többször előfordult, hogy az iskolák fedezetlen hiányainak pótlására községi pótadót kellett kivetni. 131 Az iparostanonciskola továbbképző népiskola volt, noha az általános képzésen kívül szakirányú ismereteket is nyújtott. Különösen a gyermekek rajzbeli készségét igyekezett fejleszteni. A tanonciskolák látogatása az 1922. évi XII. tc. értelmében a tanoncidő egész tartalma alatt kötelező volt. A leányok száma jóval kisebb volt a fiúkénál. Tanultak itt ismétlőiskolás korúak (ez a kisebb rész), és voltak e kort betöltöttek, ők adták a tanulók zömét. Osztályok szerint voltak előkészítő, első, második, harmadik és negyedik osztályok. Az iskolában tanoncotthon is működött, melyet valamelyik tanár vezetett. A II. világháború alatt 1944. március 22-én a németek hadikórházat rendeztek be az iskolában, így őszre a tanfelügyelő valahol a városban 2 tantermet kért az iparostanoncok oktatására, (melynek megnyugtató rendezéséről nem tájékoztatnak bennünket forrásaink). 132
