Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - A népoktatásügy fejlődése: népiskolák
b) Továbbképző (ismétlő) iskolák A KÖZSÉGI ÖNÁLLÓ GAZDASÁGI NÉPISKOLA Szekszárd város és Tolna vármegye életében a mezőgazdaság játszotta a vezető szerepet. A város vezetői éppen ezért nagyon fontosnak tartották a mezőgazdasági szakképzést. Az alsófokú képzés szinte minden formája megtalálható volt. A vármegye egész területén szerveztek két-három hónapos téli gazdasági tanfolyamokat, melyeknek célja az volt, hogy az önálló gazdákat alapvető és korszerű gazdasági ismeretekhez juttassa. Az itt végzettek voltak az ún. „ezüstkalászos gazdák". A szekszárdi önálló gazdasági népiskolát a városi képviselő-testület 1907. április 6-i határozata alapján szervezték meg. E határozatban a város kötelezte magát, hogy az önálló gazdasági népiskola részére egy darabban 10 katasztrális hold földet bocsát rendelkezésre, az összes gazdasági épületeket és az igazgatói lakást felépítteti, az iskolát a követelményeknek megfelelően felszereli és biztosítja a szükséges tanítási helyiségeket. 108 Ezt azonban a város vezetőinek sem az első világháború előtt, sem utána még hosszú ideig nem sikerült teljesítenie. Az önálló gazdasági népiskola a polgári fiúiskola épületében működött, gyakorlóhelyük a mai epreskerti dűlőben volt. Ide azok a tanulók jártak, akik a negyedik osztály után nem tanultak tovább a polgáriban, vagy a gimnáziumban, hanem az ötödik és hatodik osztály elvégzése után hetente két alkalommal az ún. ismétlő iskolát végezték. 1921. április 16-án jelent meg egy tudósítás a helyi lapban, mely szerint a földművelésügyi miniszter kérte a várost, hogy az önálló gazdasági népiskolát felszereléssel és egyéb anyagi javakkal támogassa és, hogy legalább 10 kh. földet bocsásson rendelkezésre. A város kedvezőtlen anyagi viszonyaira, valamint arra való tekintettel, hogy az erre a célra szolgáló terület bérbe van adva, gazdasági gyakorló telep gyanánt a villamosművel szemben fekvő földet adták. Felszerelést egyelőre nem tudtak biztosítani, de ezek beszerzésére a gyakorló telep terményeinek eladásából származó jövedelem 80%-át átengedték. Az egész összeget nem adhatták, mert a 20%-át már más célra lekötötték. 109 Ezt a területet az eredeti terület bérleti szerződésének lejártáig biztosították, utána visszakapják az eredeti gyakorló területet az épületekkel együtt, hisz itt vannak kifogástalan épületek az eszközök tárolására és a szaktanítói lakásigények maradéktalan kielégítésére. Itt is folyt egészen a háborúig, minden panasz nélkül a gyakorlati oktatás. A felszerelések is megvoltak már nagy részben a háború előtt s csak a háború alatti zűrzavarban és a forradalmi idők alatt kallódtak el, illetve pusztultak el. Az iskola nem rendelkezett olyan önálló épülettel, ahol az elméleti oktatást folytathatták volna, így már évek óta a polgári fiúiskolában tanítottak. Ezt a helyzetet megelégelte a VKM 1924. március 26-án levélben kérte Tolna vármegye tanfelügyelőjét, hogy a szekszárdi önálló gazdasági iskola és a szekszárdi községi iparostanonciskola az államilag segélyezett községi polgári fiúiskolából most már mielőbb kitelepíttessék. " A város válaszlevelében mentegeti magát, mivel nincs lehetősége a kitelepítésre, de az nem is szükséges szerintük - mert ahol vannak ott nem zavarnak senkit, hisz már évtizedek óta ott tanulnak. Végül a VKM - nem tudván mit tenni - engedélyezte az iskola helyben maradását. 111 A pénzügyi gondok mellett néha a katasztrófák is akadályozták az iskola normális működését, pl. 1924. júniusában nem lehetett megtartani a szabályszerű év végi vizsgákat, mivel az iskola helyiségeiben a polgármester olyan családokat helyezett el, akiknek hajlékát a felhőszakadás lakhatatlanná tette. 112 A helyzetet tovább bonyolították a mezőgazdasági dolgozók rendkívül alacsony életkörülményei is. A szekszárdi községi iskolaszék 1925. április 6-i jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy a gazdasági ismétlő iskola a tanév megrövidítését kérte, a szünetet már május végén szerették volna megkezdeni. Kérelmüket a
