Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Szekszárd gazdálkodása

kölcsönhöz jutott. Ebből az összegből valamennyi, arra igényt tartó magyar város részesedett. Szekszárd a benyújtott vagyonstatisztika, valamint a forgalmi és keresleti adóbevételei alapján - ez utóbbiak a kölcsön fedezetéül szolgáltak -, 120 000 dollárhoz jutott. A várost ' szegény anyagi helyzete nagy hasznot hozó beruházás indítására ösztönözte, olyanra, amiből a tőke megtérül. 19 más magyar városhoz hasonlóan ezért döntöttek itt is a vízvezeték-építés mellett. Ettől remélték azt a hasznot, amiből a kemény feltételek mellett folyósított kölcsön visszafizetését finanszírozni tudják. Az amerikai hitel 12%-os kamatterhe 4%-kai volt magasabb mint a magyar bankok által ebben az időszakban nyújtott betéti kamat. Ez a különbség önmagában is indokolta a kivitelezés minél gyorsabb befejezését, így gazdaságossági szempontból megalapozott döntés volt, hogy a város a kútfúrások megindításával egyidejűleg megkezdte a csőhálózat-fektetési munkálatokat is. Nem lehet elvitatni, hogy a vízvezeték-hálózat a városi léthez tartozó fontos beruházás. Amikor létesítéséről döntöttek, senki sem gondolt arra, hogy a város történetének egyik legnagyobb vihart kavaró beruházása válik majd belőle. Vendel már 1926 elején így vallott róla: „Egyetlen munkám sem cibálta úgy meg az idegeimet, mint a vízvezeték. Az első nagy ijedtséget az okozta, hogy a fúrások sokáig eredménytelenek maradtak. A szárazon maradt csővezeték miatt komoly nyugtalanság támadt a városban, annál inkább is, mert a megállapított vízdíjak a polgárok anyagi teherbíróképességének határát súrolták. A tiltakozás egyetemes volt; maga Őrffy Imre, a kerület országgyűlési képviselője vezette a küldöttséget, amely a polgármesternél ez ügyben protestált. Tegyük mindjárt hozzá, nem sok eredménnyel, mert a vízdíjak leszállítása a vár.os háztartásának egyensúlyát veszélyeztette volna. A beszedett díjakból ui. nemcsak az üzemi költségeket és a drága kölcsön részleteit kellett finanszírozni, hanem részben a városi adminisztráció fenntartását is, mert a vízmű hasznával pótolta a város azt a kiesést, ami az önkormányzatok gazdálkodását érintő különféle állami korlátozó intézkedések nyomán keletkezett.

71 A Vendelnél járt küldöttség azzal a sovány ígérettel volt kénytelen távozni, hogy a hátralékok miatti végrehajtások során a hatóság a legnagyobb méltányossággal jár majd el.

72 A tíz éven át folyamatosan felvett kölcsönök végül a világgazdasági válság idejére az összeomlás szélére sodorták a város háztartását. A gazdaság ellehetetlenülése miatt csökkentek az adóbevételek, sokan fizetésképtelenné váltak, a tartozások, adóhátralékok, közüzemi díjak behajtása egyre komolyabb gondot okozott. A helyzetre jellemző, hogy az aszfalttartozások csaknem fele kifizetetlenül maradt.

73 A bevételek elmaradása miatt a város sem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. Emiatt a Magyar Aszfalt Rt., valamint a Röck I. és Első Brünni Gépgyár Rt. egyaránt perrel fenyegetett.

74 Végül ugyan peren kívüli egyezség született, de ez is komoly terhet jelentett. Az aszfalttársasággal szemben a lejárt és ki nem fizetett kamatok összege 1934-ben már 134 000 pengőre rúgott. A részvénytársaság pedig a kamatok megfizetésén túl 10%-os kölcsöntörlesztéshez is ragaszkodott, amikor a városnak a hátralékok behajtására alig volt reménye.

75 A költségvetés egyre inkább kényszerpályára került, meghatározó elemévé a kölcsöntörlesztés vált. Ilyen körülmények között különösen kedvezőtlenül hatott, amikor kiderült, hogy Szekszárdnak a nyilvántartottnál is magasabbak a kölcsöntartozásai. A kislakásépítési akcióhoz még 1922-ben felvett kedvezményes állami kölcsönt a város időközben egyoldalúan nemzeti ajándéknak tekintette, tartozásai között nem tartotta nyilván, a részleteket nem fizette.

76 Ezzel egy időben mind több jel mutatott arra, hogy a már elkészült beruházások körül is komoly gondok vannak. A nagy sietséggel lefektetett vízvezeték nyári időben nem szolgáltatott annyi vizet ami a szükségleteket kielégítette volna. A geológusok 3 évi vizsgálat után arra a megállapításra jutottak, hogy a meglevő ártezi kutak javításával a város vízellátása hosszú távon nem biztosítható.

77 Később az is kiderült, hogy a kivitelezők kevés ólmot használtak, emiatt évente 150-160 tömítést kellett cserélni, és ki is kellett fizetni, mert a munka befejezése és átadása után 12 évvel hasztalan nyújtottak be kártérítési igényt a volt kivitelezőkkel, illetve ezek örököseivel szemben. A vízvezetéken