Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

A PÉNZ ÉS A HITELÉLET SZEKSZÁRDON - Öröklött, új és továbbvitt gondok. Banktörténet az utolsó békeévig, majd a hadigazdaság időszakában

észlelte. Kenyérmagvakból mennyiségre és minőségre ugyan jó volt a termés, de a jelentékeny feleslegek - kiviteli lehetőség hiányában - lenyomták az árakat. A gazdák egy része emiatt tartózkodott a realizálástól, jobb időkre várva. Pénzkiadásait persze visszafogta, s azt is inkább kölcsön útján fedezte. S ami Szekszárdon mindig is meghatározó volt: a bor ugyan mennyiségre és minőségre gyenge-közepes, de az ára „megdöbbentően" alacsony! A Takarékpénztár ügyfélkörében a hiteligénylések egész éven át „növekvő irányzatot követtek", míg a mezőgazdasági bevételek - globálisan, az előző évihez viszonyítva számottevő visszaesést" mutattak.

175 Még sokkolóbb az 1929. évi helyzet. A szemestermény árak minden ok nélkül 30%-kal estek. A minőségre kiváló bor - kis mennyisége ellenére is - olcsó árak mellett sem volt értékesíthető. Ahogy megfogalmazzák: „Körzetünk... az országos közgazdasági helyzetnél is súlyosabb állapotban... Gazdáink jövedelmének nagyfokú csökkenése károsan hatott az ipar és kereskedelemre is. " Fenyegető közelségben éreznek egy hitelkrízist.

176 1930-ban azonban tipikusan pangás volt. A világméretű pénz- és hitelválság fordulónapja 1931. július 13-a. Ezt megelőzően a hitelpiaci várakozások megváltoztak, a termelés és áresés jeleire a hitelezők világszerte megszűntek adósaikat „kímélni". Szorgalmazták a visszafizetéseket, új hiteleket nem adtak. Meghatározóan pedig: a német háborús jóvátétel könyörtelen rendezését követelték a franciák, szemben az USA által javasolt újabb haladékkal, az egyévnyi moratóriummal. Ennek hatására pánik tört ki, a külföldi hiteleket Németországból hetek alatt olyannyira kivonták, hogy a német jegybank arany- és devizakészlete szinte elolvadt, a német kereskedelmi bankok pedig fizetésképtelenné váltak.

177 1931 tavaszán-nyarán Magyarországon is baljóslatú tünetek mutatkoztak. Májusban a bécsi Österreichische Creditanstalt fizetésképtelenséget jelentett, ez magával rántotta legnagyobb magyarországi érdekeltségét, a Magyar Általános Hitelbankot is, ami viszont a legnagyobb ipari érdekeltséggel bíró hazai pénzintézet volt. A kormány ekkor - az államháztartás tartalékait szinte kimerítve - kölcsönt nyújtott a banknak, de a bizalmi válságot már nem tudta legyűrni. Május l-jétől kitört a pánik, mely öt-hat heti roham után teljes valutacsőddel fenyegetett. Magánszemélyek és cégek szabadultak a pengőtől, betéteiket kivonták, külföldre menekítették, aranyra, valutára, devizára váltották.

1 Amikor a német bankzárlat híre Budapestre megérkezett, a magyar kormány a Nemzetközi Fizetések Bankja tanácsára július 14-15-16-ára háromnapos bankszünnapot", azaz bankzárlatot rendelt el. Ezt követően került sor a betétkifizetések korlátozására , a külföldi adósságfizetések beszüntetésére (ún. transzfermoratóriumra), a kötött devizagazdálkodás bevezetésére.

181 Bár a válság nemzetközi volt, a kortársak - mint Schneider János, a Szekszárdi Népbank elnök-vezérigazgatója - úgy látták, hogy a zárlatnak hazai oka is van: „...a természeti csapás, mely aranyat jelentő búzánkat a betakarítás időpontjában úgyszólván máról holnapra tönkretette. Ennek hatása alatt, valamint más gazdasági és politikai okokból július 17-én váratlanul elrendelte a kormány a bankzárlatot, augusztus 15-én aranypengőben rögzítette a tartozásokat és végül szeptembr 17-én a kamatmaximalizálásra történt kormányintézkedés. "

m Schneider szerint ezek a lépések „félelmet váltottak ki" betéteseik körében, megindult a készpénz-kiáramlás, s az „erős idegesség" még másfél év után sem múlott el. Valószínűleg jól látta, hogy a szekszárdi pénzintézetek betétesei csak a bankzárlatot követően döbbentek rá helyzetükre. A Szekszárdi Takarékpénztár éves zárszámadása ezért mondja, hogy „reájuk szakadt" a bankzárlat. Hatását azonban visszafogni nem lehetett: „...a betéteseknek nemcsak nálunk, de az egész országban megrendült a pengő értékállandósága iránt táplált bizalma és ezért kezdetét vette a betétek felmondása... A megriadt betétesek egy része a betétkamat-jövedelemnél lényegesen kisebb jövedelmet hozó ingatlanokba fektette be pénzét, míg a másik része (később) visszahozta... Az ingatlanokban hirtelen fellendült kereslet dacára (azonban) sem a házak, sem a földek árai lényegesen nem emelkedtek. "

m